Megérdemlem én ezt? Mit tegyek?

Sziasztok! 16 éves lány vagyok. 3 éve abból áll minden egyes iskolai szünetem, hogy főzök mosok, takarítok, öcsémre vigyázok. Ha téli szünet van, ha őszi, ha tavaszi, ha nyári, mindig az a dolgom itthon, hogy egész délelőtt főzzek, mosogassak, törölgessek, takarítsak, teregessek. Reggel felkelek már fél7kor, onnantól kezdve 1ig le sem ülök. Ebből áll az egész nyaram, sőt mikor beteg vagyok, akkor is ha itthon maradok, reggel azzal kezd anyukám, hogy mi aznap a feladatom, ezt főzz, ezt csinálj, ja és ha már itthon maradsz, akkor ki is takaríthatnál stb. Nehogy véletlenül feküdjek kicsit.

Most elmondom miből áll egy nyaram. Leírom a mai napomat: Fél hétkor felkelek, megreggelizem, majd elpakolok, elmosogatok mindenki után, felsöprök, eltörölgetek, elpakolok. Neki állok teregetni, kitakarítani. Majd elkezdek főzni, sütni, amit épp kell. Elmosogatok, eltörölgetek, elpakolok, felsöprök. Ebédelünk, elmosogatok mindenki után, eltörölgetek, felsöprök, elpakolok. De még főzés közben jön ötször a kisöcsém, hogy ennit kér, csináljak neki innivalót stb. , pedig már 8 éves, de úgy el van kényeztetve, hogy állandóan ki kell szolgálni, különben ordít, és addig nem hagy békén, amíg meg nem csinálom, amit kér. És ugye ilyen melegben mindenki 10 percenként iszik ( a mindenki alatt a bátyámat, öcsémet, apukámat ( ha épp nem dolgozik) értem) és persze mindig új pohárból, amiket aztán mosogathatok folyamatosan. Majd 1kor végre hazaér anyu, az első az, hogy rögtön azzal kezd, hogy "Söpörj fel"!. Ezzel még nem is lenne akkora nagy baj, hisz a 3 év alatt megszoktam. Nekem már ez a normális. DE ha kicsit összeveszünk, rögtön azt vágja a fejemhez, hogy sosem csinálok semmit,e gész nap döglök az ágyon, vendégeket rendezek ide ( a barátom az a nagy vendég) stb. Ez nekem annyira rosszul esik. Soha egy köszönömöt nem kapok, amiért mindennap megfőzök, takarítok stb. Nekem az egész nyaram ebből áll. Hétvégén mikor anyu is itthon van, olyan jó lenne ha délig aludhatnék legalább akkor. De nem, mert ha 10ig nézem a tv-t már szól, hogy nem csinálok semmit, nem segítek semmit. Már 13 évesen is tudtam főzni, és akkor is ez volt minden egyes szünetben. Már most azt várom, hogy kezdődjön az iskola, mert akkor legalább ezt nem kell csinálnom. Nekem úgysincs semmi jó a vakációmban. Strandra, vagy barátomhoz, barátnőkhöz csak és kizárólag pénteken délután mehetek, mert napközben ugye megvan a dolgom délelőtt. Ha elmegyek a Balatonra vagy valahova a hétvégén nagy ritkán (eddig egyszer voltam) akkor utána azt hallgatom egy hétig, hogy "elmehettél Balatonra is, áztatni magad stb.)Olyan jó lenne, ha legalább egy napom abból állna, hogy felkelek délben, ebédelek, lefekszem, egész nap szgépezek. De nem, egyetlen egy iylen napom sincs. De legalább akkor értékelné anyukám, hogy mi mindent meg nem teszek. De semmi, soha meg sem vagyok dícsérve, a főztöm se. Olyan jól esne, ha néha azt mondnaá, hogy "de ügyes vagy, nagyon finom lett az ebéd" vagy vmi. De nem, inkább az van kiemelve, ha néha nem sikerül olyan finomra az ebéd, akkor rögtön le vagyok hurrogva. Kérdezem én, hány hasonló korú lány tud már 16 évesen 13 éves kora óta főzni, sütni? Sztem nem sokan. most épp festés van nálunk, délután kezdtük el, délelött csináltam a dolgom. Délután pedig persze takarítanom kell. Egy kicsit abba akartam hagyni, rögtön ordított velem anyukám, hogy soha semmit nem csinálok, lógatom a lábam stb. Ez nekem annyira rosszul esik. A bátyám 18 éves . Soha semmit nem csinál, őt meg sem kérik semmire. Egész nap szgépezik. De ha én kicsit leülök, már le vagyok szidva. Olyan rossz ez nekem. Miért csinálják velem ezt? Miért használnak ki ennyire , és miért nem tudják értékelni azt amit csinálok? Segítsetek kérlek! Mit tegyek? Mivel hívjam fel a figyelmét arra, hogy nagyon sok mindent csinálok és többet szeretnék nyáron pihenni, szórakozni. Discoban még sosem voltam pl. A válaszokat előre is köszönöm!Bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikeredett!