Ez mitől lehet? Csak féltékeny vagyok, vagy tényleg jogosan érzem magam elnyomva? Megérdemlem?

18 éves lány vagyok, van egy nővérem aki egy évvel idősebb nálam. Már nagyon régóta észrevettem hogy mintha rá több figyelmet szentelnének a szüleim. Tudni kell, hogy pár éve (általánosban) sok probléma volt velem, és sok gondot okoztam a szüleimnek, mikor családsegítőn voltunk (januárba) akkor apám azt mondta hogy ő már nem bízik bennem, és nem hiszi hogy el tudok valamit érni az életben. Nem tanultam tovább se, csak egy ideig, akkor is csak a bajt hoztam, mert ugye nem voltam 18 így még tanköteles voltam. Tesóm elvégezte ugyan így az általánost, egy ideig járt középsuliba de miután betöltötte a 18-at már ő se járt. Hamar elköltözött, illetve költözött ide-oda, elszalasztotta a lehetőségeket hogy jobban alakuljon az élete. Most hogy összejött valakivel, akivel szintén együtt lakik, már babát is vár, még több figyelmet kap. Eddig kb a nővérem háta mögött apám csak azt mondogatta hogy mennyire elcseszte az életét, meg mennyi mindent szalasztott el, meg mennyi hibázott amit elkerülhetett volna, de mikor én szidtam akkor lekiabálta a fejem hogy hogy beszélhetek így a nővéremről. Pedig nem mondtam semmit rá ilyenkor max azt hogy "ő cseszte el az életét ő baja, én lesz*rom". És így jött a támadás hogy hogy beszélhetek így róla.

Pedig annyi hülyeséget csinált amit a legtöbb mai fiatal. Én meg nem, azon kívül amik a suliban történtek. 3 éve megváltoztam és nem viselkedek úgy mint régen, értsétek; nem kiabálok, csapkodok, ordítok ha bajom van, pedig régen ezt csináltam, mindennel és mindenkivel.

Most hogy tesóm babát vár apám teljesen kivan hogy mi lesz ha nem tud neki segíteni, meg pénzt adni, mert tesóm se nem dolgozik, a párja keres 80ezret, albit kell nekik fizetni, tesóm nem kap majd se gyedet se gyest vagy bármi hasonlót mert már késő..Így most emiatt (baba) plusz még mindig hajtogatja hogy menjen orvoshoz, mikor kicsit rosszul van vagy bármi.

Én 14 éves korom óta depressziós vagyok, ebből 1-2 évet tudnak a szüleim, gondolom azóta azt hiszik már nem, és azért rohadok (már elnézést) itthon folyton mert csak lusta disznó vagyok. Pedig már lassan kezdek belefáradni ebbe a semmittevésbe, hogy mindent elszúrok, hogy bármibe belekezdek balul sül el, a barátaimmal is eltávolodtunk, az is azért mert annyira magam alatt voltam hogy lesz*rtam őket...pedig nagyon szeretem őket. Dolgozni hiába próbálok gondolom nem kell sorolnom miért nincs munkám..nem tudok már senkivel beszélni ezekről, vagy bármiről, ezért egyszerűen csak itthon ülök és gépezek. Van hogy hetekig senkivel nem találkozom, csak itthon vagyok, max heti 4-5× megyek sétálni vagy mászkálni akkor is csak 1-2 órára mert "cél nélkül" nincs kedvem sehova menni.

Na mindegy a lényeg az igazából, hogy nem tudom miért vagyok kevesebb mint a nővérem, azért mert bajt hoztam a szüleimre? Ezért "tartanak" tőlem? Mert a nővérem amiket csinál azoknak a következményeit nem ők szívták meg?