Vajon mi lehet az oka annak hogy az egész életem rossz, és hogy szerencsétlenség vagyok?

Tudom nem ez a kategória, de remélem itt normális válaszokat kapok. Az egész életem romokban hever, és már semmi reményem arra, hogy jobb lesz. Főleg egy bántalmazó kapcsolat után, még ha nem is tartott sokáig. Iskolában kigúnyoltak, mert bátortalan, csendes voltam. Még a nevemet is kifigurázták. Ez így volt az iskolában, gimiben is. Igaz barátnőim sosem voltak, ideiglenesen jóban voltunk, míg hasznuk származott belőlem, aztán ennyi.

Munkahelyem volt már, ott se kedveltek, kibeszéltek a hátam mögött.

Kapcsolatom se volt túl sok. Amik voltak azok se tartottak sokáig. Volt olyan aki már az első randin szexet akart volna, azokkal nem is alakult ki semmi.

Legutóbbi kapcsolatom egy bántalmazó kapcsolat volt, testi, lelki bántás szintén volt. Nem volt megütés. Úgy érzem csak kihasznált, és mégis ő dobott. Pedig azt mondta hogy álma hogy feleségül vegyen. De pont ezzel sikerült elérnie azt hogy örökre elégedetlen legyek magammal, és utáljam magam. Szerintem nincs olyan ember ezen a földön aki képes lenne engem őszintén szeretni.

Nem értem, hogy nekem miért nem jön össze egy boldog élet, mint a többi huszonévesnek.