Nem tudom elfogadni, hogy az anyu már nincs többé hogy lehet ezt a fájdalmat legyőzni?

Kedves kèrdező!

A fàjdalmat sajnos nem lehet legyőzni,idővel enyhül majd a fàjdalmad.

Fogadd őszinte részvétem.

Tiszta hányinger hogy mèg ilyen tèmában is van aki kènyszert èrez arra hogy ideböfögjön v.mit...

Szornyu lehet, de az a termeszetes, ha a gyerek eli tul a szulot, tehat jo esetben mindenkire ez var: eltemeti az ember a szuleit!

Van olyan erzesem, hogy szamodra inkabb az egyedullet okoz gondot. Mindig anyud pesztralt, ennek koszonhetoen teljesen el vagy veszve! Semmi onallosag! Vegy peldat a testvereidrol es kezd el elni onalloan az eleted!

Nekem lassan 3 éve halt meg, és soha nem lesz már semmi a régi. Igen, könnyebb lesz, de ezt nem jelenti azt, hogy nem lesznek rossz napok. Én jártam előtte is meg azóta is pszichológushoz, és ő is mondta, hogy ez nem egy egyenes vonal felfele, hanem hullámzó.

29 voltam, mikor meghalt, és bár nem éltünk együtt, de hiányzik a gondoskodása. Ő az az ember - meg általában a szerető anyák azok -, akinek a gyereke az első, ha reggel felébred. Ez a gondoskodás ilyen apró dolgok, amitől igazán szeretve érzed magad. Pl. csak megemlítettem neki, hogy "a héten el kell mennem borítékot venni", és másnap vagy személyesen elhozta, vagy a postaládában találtam egy köteg borítékot. Vagy mondtam neki, hogy szerintem a Claritin már nem jó, új allergia gyógyszert kellene keresnem, és átküld egy csomó linket, hogy miről mit mondanak, melyikről kérdezzem az orvost.

Ebben az a legszomorúbb, hogy soha senki nem fog így szeretni. Senkinek nem lesz az az első, hogy neked jó életed legyen.

És igen, szívfacsaró belegondolni, hogy ha élek 58 éves koromig, akkor a fele életemet nélküle éltem le úgy, hogy az első évekre nem is emlékszem. A kollégáim többsége 50-es éveiben van, és mindnek él az édesanyja.

Kérdező, nagyon sajnálom, hogy ilyen hamar elveszítetted az anyukádat.

Írtam privátot!

(Pont ugyanígy érzek most én is...)