Aggódom egyedül élő apám miatt, szerintetek mit tegyek?

Nem lusta, nem igénytelen, nem tehetetlen, hanem depressziós. És a sok empátiátlan hozzászólónak mondom, hogy ez őket is elérheti. Bárkit. Ne gondolják, hogy velük ilyen nem történhet.

Ne helyette csináld meg a dolgokat, hanem vele. Eléggé határozottan vidd el magaddal vásárolni, illetve főzzetek együtt (már ha te tudsz, de ha nem tudsz, akkor is), takarítsatok együtt. Ketten élvezetesebb, egyedül nem veszi rá magát, és sokmindent nem is tud, meg kell tanulnia.

Győzd meg, hogy menjen pszichológushoz (nem lesz könnyű, "nincs neki semmi baja", de időre időre röviden hozd fel a témát. Sokkal jobban érezné magát, a pszichológus visszatöltené belé az életkedvet.

Nem vagyok hatvan, csak ötvennyolc. A heti 55-60 óra három műszak munka után igen lusta vagyok (a több mint negyvenre nem igazán kényszerít senki). Néha én is csak a tévét nézem szabadidőmbe (meg sütök-főzök-takarítok) és nem járok szórakozni. A gyerekeimet minden téren én segítem, ők jobban rá vannak szorulva.

Szívesen örökbe fogadnálak, ingyen cseléd jól jönne!

Ez természetesen csak vicc, amíg meg tudok valamit csinálni nem hagynám másra.

Az apám hasonló volt az agyvérzése után, de néha nem tudtam menni és elintézett mindent. Ha nem megy vásárolni, majd fog. Ha hideget eszik, majd főz ha szükségét érzi a meleg kajának. Ha nem takarít, nem fürdik, na az már gond! Takarítani át lehet néha ugrani, de fürdetni az már gond!

Ne aggódj, ha nem romlik akkor ez nem kirívó.

Azért a saját életét neki kell megoldania.

Nem csoda, hogy szakított vele a barátnője. Kár, hogy nem jött rá arra, hogy változnia kell, ha új kapcsolatot akar, nem maradhat ilyen.

Lehet, hogy nem is nagyon szereti a főtt kaját? HA szeretné, vagy főzne, vagy rendelne, legalább néha.

#25:

Figyu, nem kell valamit 50x leírni, jó?