Egy semmibe vett senki vagyok a családomon belül?
20 éves, cukorbeteg srác vagyok. 2 öcsém van, egyikük 2, másikuk 5 évvel fiatalabb nálam. Az anyagiak végett kénytelen vagyok a szüleimmel élni.
Testvéreim közül mindkettejük lenéz, a véleményemet semmibe veszik, leszólják.
Bármit is csinálnék, vagy csinálni szeretnék, az úgy sem jó, valami kivetnivaló mindig van a dologban, legalábbis az idősemm öcsém mindig beleköt mindenbe. Ha leülök zenét hallgatni, akkor abba, ha csinálni próbálok valamit, akkor abba...
Elegem van abból, hogy bármit is csinálok, az nem jó!
Egy szerencsétlen jogsi sem jött össze, mert a 20 éves fejemre én még "nem vagyok elég étett"...
Szívesen vezetnék, de mindig le vagyok szólva, bármilyen témában is nyílvánulok meg, még a szüleim szerint is sokszor.
Próbáltam konditerembe járni, hogy legalább ne engedjem az idősebbik testvéremnek, hogy csak úgy "jókedvből" fejencsapjon és röhögjön egy jót rajtam, de néhány hét után kiderült, hogy még oda sem "szabad" eljárnom, mert fél óra után leesik a cukrom, és nem tudom folytatni az egészet.
Azóta inkább itthon dolgozgatok a kertben, ott legalább azt érzem, hogy a magam ura vagyok, azt csinálok, és akkor, amig akarok, mégha meg is kell állnom időnként.
Úgy érzem, hogy soha nem fog összejönni számomra produktívabb élet, és ez tönkreteszi, lehangolja a mindennapjaimat.
Mit tehetnék ez ellen? Nem akarom, hogy egy olyan emberként éljem le a mindennapjaimat, akivel naponta érzékeltetik, hogy egy senki!
Viszont én nem akarok egy senki maradni, családon belül sem, de minden igyekezetem ellenére én nem látok változást...
Állj a saját lábadra, menj el dolgozni.
Ha eddig nem voltál elég jó nekik, egy kertben dolgozás által miért lennél?!:) hidd el, könnyebb lesz. Elmész albiba, megismerkedsz egy hozzád illő emberkével, aki vesz valamibe és minden jó lesz.:)
Én is azt tudom mondani: állj a saját lábadra. Igenis fel kell állni és el kell indulni a saját utadon, és akkor nem fogsz belesüppedni ebbe az élethelyzetbe.
Például jót tenne egy környezetváltás, költözés. Mellette pedig keresni valami munkahelyet. Nyilván nem könnyű, de végtére is 20 éves vagy, ha már nem tanulsz akkor épp itt az ideje dolgozni.
Keress magadnak kisebb-nagyobb (de azért reális) célokat, hobbikat és ne hagy magad az egészségesnél jobban befolyásolni. Állj ki magadért, ha elkezdenek szekálni, és mondd el a véleményedet.
Próbáltad már megbeszélni a dolgokat velük? Ha szépen, intelligensen elmondod nekik hogy érzel, lehet veszik a lapot.
Azt is fontos végiggondolni, hogy nem e csak te reagálod túl a dolgokat. Lehet, hogy öcséd alapból ilyen csipkelődő természetű, de egyébként nem szeretne szánt szándékkal megbántani, vagy hasonló.. De ezért is lenne jó megbeszélni a dolgokat velük. Lehet, hogy észre sem veszik, hogy megbántanak téged, mert nem úgy szánják.
1. A cukorbetegség a mostani korban nem igazán hátráltató tényezö, rengeteg embernek van. Ennek ellenére nem otthon picsognak, hanem teljesen normális életet élnek.
2. Nem írtad, hogy mit csinálsz, de nekem nagyon úgy jön le, hogy semmit, csak ülsz otthon és sajnálod amgad. Keress munkát, és foglald el magad.
3. Ha 20 évesen éretlen vagy a vezetéshez, akkor keress fel egy személyiségfejlesztö pszichológust!
4. A konditerembe rengeteg diabeteszes jár, egyszerüen meg kell tanulnod a cukorbetegséggel élni és normálisan kezelni.
Magyarul: ne nyafogj, meg siránkozz, hanem szedd össze magad, kezdj el dolgozni, lépj ki a családból és vállald a felelöséget magadért, ne másokat hibáztass azért, mert te nem teszel semmit
Jajj de imádom amikor a sok nem-cukorbeteg azzal jön, hogy teljes életet lehet élni cukorbetegként. Hát nem. Nagyon nem. Én is az vagyok, inzulinos, tudom mirőp beszélek.
-nem ehetek az amit akarok
-nem ehetek akkor amikor akarok
-nem ehetek annyit amennyit akarok
-edzeni sem lehet akkor amikor akarok, se ha túl magas, se ha túl alacsony a vércukorszint
-még aludni sem aludhatok amikor akarok, pl reggel max 8 kor fel kell kelni a reggeli inzulin miatt. Sőt, ha napközben akarok szunyókálni, azt sem lehet bármikor
-ha buliba megs az ember, nem tudja magát elengedni, kb óránként ki kell szaladni a wc be vércukrot mérni, hogy az elfogyasztott ital és a sok tánc éppen le vagy föl viszi a cukrot.
- ebből jön, hogy pl lerészegedni sem lehet soha(mondjuk én nem is akarnék) mert állandóan kontoroll alatt kell tartanod magad
- ha van egy baráti vagy munkahelyi összejövetel, azokon kb sosem tudok enni, mert vagy túl korán, vagy túl későn van
Ez csak néhány példa volt. Ne mondja nekem senki, hogy ez teljes élet. Mert marhára nem az.
De az igaz, kérdező, hogy nem a cukorbetegséget miatt van ez, egyszerűen szerencsétlen vagy. Állj a sarkadra. Költözz el otthonról, keress munkát, és éld úgy az életed, ahogy akarod. Mindenki azért költözik el otthonról, mert másképp akar élni. Én szerető családban nőttem fel,mégis 18 évesen elhúztam otthonról, mert úgy akartam élni ahogy akarok.
Kedves 6-os!
Sok mindent felsoroltál, de ezek leginkább féligazságok.
(Én is inzulinnal kezelt cukorbeteg vagyok, tehát nyugodtan mondhatom neked ezt.)
" még aludni sem aludhatok amikor akarok, pl reggel max 8 kor fel kell kelni a reggeli inzulin miatt. Sőt, ha napközben akarok szunyókálni, azt sem lehet bármikor"
Nem kell 8-kor kelned, akkor kelsz amikor akarsz (persze nem délben), 9-10-kor mondjuk, a lényeg csak az, hogy az inzulinbeadások között elteljen a megszabott idő.
Ha az 5 óra, akkor 10-15-20 órakor szúrsz, az éjszakait meg 22 órakor.
Napközben meg akkor alszol amikor akarsz, 5 órás intervallumba belefér egy kis szunyókálás. A telefon, vagy az inzulinóra ébreszt amikor be kell adni.
"nem ehetek az amit akarok
-nem ehetek akkor amikor akarok
-nem ehetek annyit amennyit akarok"
Nos, cukortartalmú ételeket, szénhidrátokat nem ehetünk, de ezek helyett vannak cukorpótlók és a CH-t is ki lehet váltani megfelelő GI-ű termékekkel.
(Én pl. halom palacsintát megeszek, ami tápióka keményítővel készül és ember meg nem mondaná, hogy nem a hagyományos.)
Némileg kell módosítani az alapanyagokon és akkor dugig eheted magad, soha nem leszel éhes.
Húst és salátákat 0-24-ben fogyaszthatsz.
Edzés:
Ha jól be van állítva az étrended, akkor mehet az edzés is, legfeljebb bekapsz egy-két szőlőcukrot, ha túlhajtod magad.
Ha edzel, akkor kevesebb inzulinra van szükséged, mert égeted a cukrodat és ez már előny.
"-ha buliba megs az ember, nem tudja magát elengedni, kb óránként ki kell szaladni a wc be vércukrot mérni, hogy az elfogyasztott ital és a sok tánc éppen le vagy föl viszi a cukrot.
- ebből jön, hogy pl lerészegedni sem lehet soha(mondjuk én nem is akarnék) mert állandóan kontoroll alatt kell tartanod magad
- ha van egy baráti vagy munkahelyi összejövetel, azokon kb sosem tudok enni, mert vagy túl korán, vagy túl későn van"
Bulizhatsz, én is bulizok.
Valóban nem kell lerészegedni, de egy pohár bor, vagy egy sör nem fogja a halálodat jelenteni, ennyit lelkiismeret furdalás nélkül megihat egy cukorbeteg is
Munkahelyi bulin is betolhatsz egy szendvicset, vagy 2 pogácsát, a következő étkezéseddel kompenzálhatod a "bűnözést" és 1-2 egységgel több inzulint is beadhatsz.
Nem kell óránként cukrot mérned, mert az óránkénti mérésed nem is ad reális értéket. Bőven elég naponta 3x mérni, ezért is kapsz egy hónapra 150 db tesztcsíkot.
Nem állítom, hogy jó dolog, hogy cukrosok vagyunk, de nem is olyan rémes, ahogy ezt sokan beállítják.
Kell egyfajta odafigyelés, de a glutén, vagy laktózérzékenyeknek sem egyszerű az életük, vagy az egyéb allergiákkal küzdőknek.
Nekik még olyan segítségük sincs, mint nekünk az inzulin.
9-es vagyok, elírtam:
Nem "bőven elég 3 x mérni", hanem "bőven elég 5x mérni"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!