Egy szülőnek kell szeretnie a gyerekét? Egy gyereknek szeretnie kell a szülőjét? Egy embernek szeretnie kell a tesóját? Egy nagyszülőnek szeretnie kell az unokáját? Egy unokának szeretnie kell a nagyszülőjét?
Érdekel, mit gondoltok, rendben van e, ha egyik nem szereti a másikat és miért.
Szerintem a szülőnek szeretnie kell a gyerekét, bàrmit tesz, mert ő hozta világra, egy része benne van.
A gyereknek nem kell a szülőjét, mert ő nem választotta, ha bàntja bárhogy érthető, ha nem szereti, ellentétben egy gyerekkel, ahol a szülő szeretete nem szünhet, ha a kisgyereke azt mondja utálja, fordítva viszont nincs rendben szerintem.
A tesók egyenrangúak, nem kell szeretniük egymást.
A nagyszülőnek szeretnie kell az unokáját, mert a szeretett gyermekének a gyermeke, egy része benne él.
Az unokának nem kell a nagyszülőjét, ha bántja valahogy, akkor rendben van, ha nem szereti.
A kellt nyilván úgy értem, hogy az a természetes, magától jövő érzés, a nem kellnél meg kialakuló dolog külső tényezőktől függ.
Szerintem a gyerekek szeretettel(függéssel összekapcsolva) születnek az emberek felé, mármint azok felé, akikkel találkoznak. A baba mosolyog mindenkire, nem születik utálattal, érdeklődik, megfog, ölel, tapasztal, próbálkozik, a viselkedésed alapján fog hozzád állni, ha megutál, akkor te cseszted el.
Ha a gyereked kis bunkó, akkor te vagy a hibás, megérdemled, hogy ne szeressen, de neked akkor is a gyereked marad, ha bunkóvá tetted, szeretned kell, mert tudod, milyen volt, amíg el nem rontottad, és milyen lehetne, ha nem cseszed el.
Szóval ja, a gyerek válhat bármilyenné attól függően, milyennél alakítja közvetve(környezet által)vagy közvetlen(megnyilvánulások által) a szülő, neki szeretnie kell. Nagyszülőnek dettó, mert a gyermeke gyermeke formálta az unokát, ha a nagyszülő vacak munkát végzett a gyermekével, a szülő meg vacak munkát végzett az unokával, az a nagyszülők sara is.
Szerintem szülőként felelős vagyok a gyermekem viselkedéséért és személyiségének alakulásáért, viszont ő nem felelős az enyémért.
Senkinek nem kell, nem természetes.
Ha a nőt megerőszakolták, nem kell szeretnie a gyermeket. stb
Nincs kell.
Mindennek van oka, még istennek is.
Igen, úgy volna a szép, ha mindenki szeretne mindenkit, vagy ha nem is mindenkit, de legalább a hozzátartozóit.
Aztán a világ mégsem így működik. A szeretetet nem lehet kierőszakolni, az vagy van, vagy nincs.
Szerintem nincs feltétel nélküli szeretet. Ha valaki nem szeret engem, ha gonosz velem, elutasító, távolságtartó, rideg, miért szeretném? Legyen az a legközelebbi családtagom is... De akkor sem hiszem, hogy szeretném, ha nem kimondottan velem gonosz, hanem úgy általában.
És nem igaz az, hogy a gyerek olyan lesz, amilyennek neveljük. A gyerek nem fehér lappal jön a világra, amire azt írunk, amit akarunk. Ő egy külön személyiség, akit terelgethetünk a nekünk jónak tartott irányba, aztán vagy sikerül, vagy nem. Láttam már jóravaló embereket, akiknek gonosz gyereke volt. Gonosz volt már kiskorában is, felnőttként is az maradt.
Nemcsak az én "egy részem" él a gyerekemben, hanem a felmenőim "egy része" is, meg az apja részéről szintúgy. És nem minden felmenőnk volt jó ember. Hogy kinek a génjei öröklődnek át nagyobb részben, véletlenszerű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!