Szerintetek érthető, hogy nem állt mellém a nővérem? 17/L

Féltestvérem. Annyira nem jó a kapcsolatunk, de szeretem nagyon, példaképként tekintettem/ tekintek rá.

Nem nagyon tudtunk miről beszélgetni. Ő nagyon nyitott, gátlástalan, míg én elég prűd vagyok.

Hétvégente, kéthetente járt hozzánk 16 éves koráig, amikor összevesztek apámmal.

Apám nagyon lenéz engem,nárcisztikus, mindig megjegyzéseket tesz rám. Bármit csinálok, az nem jó. Nagyon rondán beszél velem, 2 éve egy jó szót nem hallottam tőle. Mindenért engem hibáztat és eléri, hogy én is ezt tegyem. Érezteti velem, hogy én szívességgel tartozom neki. Folyton fenyeget. Egyszer arra is célzott, hogy legyek öngyilkos. Anyám folyton veszekszik velem.

Ezeket nem tudom megbeszélni senkivel, így gondoltam majd nővérem megért engem, hiszen vele is ugynailyen volt, csak kevesebbet találkoztak.

Ő azt mondta, hogy igen, neki is hiányzott, hogy szeresse, hogy ott legyen, de ennyi. Terelgette a témát, nem igazán érdekelte amiket mondok. Inkább az jött le, hogy ő megérti apámat.

Elmondtam neki, hogy kis koromban mindig azt mondták nekem, hogy egyedül fogok meghalni. Erre ő azt válaszolta, hogy igazából ő is ezt hitte régebben, hogy nem lesznek barátaim vagy párkapcsolatom és úgy szűrtem le, hogy még mindig ezt gondolja. Nekem ez azért elég rosszul esett. És furcsálltam, hogy inkább apám mellett állt, pedig az a háta mögött mindig csak szidja őt is. Néha azt érzem, hogy tényleg utálja, amilyen szinten lenézi.

De talán nem kellett volna erről beszélnem vele, nem tudom. Talán nem vagyunk olyan viszonyban, hogy ez érdekelje. Vagy nem is tudom. Szoktunk beszélgetni, de nem találkozunk sűrűn, legutóbb fél éve futottunk össze.

Tolakodás volt ilyenekkel zaklatni? Érthető, hogy nem nagyon érdekelte?