Mi baja lehet velem?
Talán ostobán hangozhat így ez a kérdés, mert állítólag a legtöbb anyós nem szereti, ha az egyetlen gyermekének (mert neki csak az én párom van) barátnője, jobban mondva tartós kapcsolata lesz. Bár számomra ez érthetetlen. Anyukámnak csak én, és a bátyám vagyunk, de anya egyenesen imádja a tesóm párját, sosem volt rá féltékeny, sosem sajnálta, hogy a fia felnőtt, és egyszer kirepül, csak örül, hogy boldogok a gyerekei, és eszébe sem jutna minket, és a párunkat bántani. Örül, hogy nagyobb lett a család, szívesen látja a párjainkat bármikor. És bármikor szívesen vissza fogunk menni hozzá, ha már külön lakunk.
A szerelmemmel alapvetően nagyon jól megvagyunk, nagyon szeretjük is egymást, persze egy-két vitát leszámítva. Nagy bajok sosem voltak. Az említett édesanya kissé rossz természetű, de az elején jól megvoltunk. Olyan közeli sosem volt a viszonyunk, de néhanap azért jókat is beszélgettünk. Most, hogy a párommal egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és most, hogy nyár van, többet vagyunk egymásnál, és eléggé érzem, hogy nem tetszik neki, de elképzelni sem tudom mért. Tisztelettudó, normális vagyok, nem tolakodó. Az édesapával egyébként baromi jól megvagyunk, ezért sem értem. Apukája megkért, hogy tegezzem, szívesen tenném is, csak furának érzem így, hogy az "anyós" nem mondta. Egyébként fél éve vagyunk együtt.
Múltkor, mikor mentem hozzájuk, vittem raffaellót az anyukának pusztán kedvességből, semmi képmutatás, "nyalizás". Láthatóan szívesen fogadta. A párom így 1 hónapra ezután mondta, hogy megjegyezte neki, hogy nem kell csokit venni, mert nem kisgyerek már. (Megjegyzem mégegyszer, hogy mosolyogva fogadta, és ettünk is belőle, minket is megkínált.)
Rosszul esik, hogy nem egyenes.
A biztosítékot az vágta ki, nem csak nálam, hanem a barátomnál is, hogy tegnap elmentem hozzájuk, és egyedül kellett maradnom a lakásban, mert páromnak dolga volt, nem mehettem vele. A szülők nem voltak otthon, de tudtak róla. A lakás igazából kicsi, 2 szoba van, egyik a páromé, másik a szülőké. Semmi gond nem volt, bár éreztem hogy azért annyira nem szívesen engedte, én sem tartottam túl jó ötletnek, de mivel régen találkoztunk belementem, hogy egyedül maradjak.Hazaért a barátom, csúnyán köhögtem. A gyógyszerek a szülők szobájában voltak, így a párom nagy lendülettel akart berohanni, de az ajtó zárva volt. Meglepődtünk, oké hogy nincs ott keresni valóm, de ennyire nem bízna bennem? Egyébkén a szobájukat sosem zárják, majdhogynem az az előszoba, és mellesleg a párom apukája nem is tudott róla, hogy "anyós" bezárta az ajtót. Páromnak is rosszul esett...
Mikor köszönök nekik, feltűnően csúnyán végigmér, nem értem mért. Miért nem tetszem neki? Nekem az kevés, hogy "mert a pici fiát elveszi egy másik nő", ilyen nincs, baromság...
Nem értem, mért lehet ilyen???
Egyébként sem vagyok annyira félelmetes az alig 18 évemmel...
válasza: válasza: válasza:Erre az én párom mindig azt mondja, hogy ha őt nem fogadták volna el az én szüleim, akkor szakított volna. Ebben van valami, mert nagy teher tud lenni ez a fajta ellenszenv.
Hogy miért viselkedik így? Ki tudja, ezer oka lehet. Talán oka sincs. Mindenesetre fél évnyi kapcsolat még nem a világ, de ha tovább romlik a viszony, az mindent tönkretehet.
válasza:Semmi baja, 1xűen féltékeny.
Vagy jobb lesz, vagy rosszabb.
Nálunk is hasonló a helyzet enyhébb formában, egy a szerencsénk, hogy látja hogy szeretjük nagyon egymást, és mindig "lenyugszik" a nagy vihar előtt.De sok anyósjelölt pont akkor kezd el tombolni.
Hát ez van. Ezt már több, mint 2000 éve nem tudják megfejteni...
válasza: válasza:Nekem egy fiam van aki 18 éves lesz nemsokára..Én nem vagyok féltékeny a barátnőjére,hiszen a saját életét neki is élnie kell...Hogy őszinte legyek nem is bánom hogy a "szoknyámat" elengedte már.Ez az élet rendje...
Hogy miért olyan nehezen kezelhetőek az anyósok nem tudom...Az én anyósom a saját házamban (nem laktunk együtt,de sajnos egy faluban éltünk így ha kellett ha nem mindig jött)köpködött a konyhámban amikor összevesztünk...Mindenbe beleütötte az orrát..A házasságom is tönkre ment ,részben az anyósom miatt is( de inkább azért mert a férjem soha nem állt mellém)
Azóta 10 év eltelt.Én újra boldog feleség vagyok,és a volt férjem is újra nősült..A fiam a mai napig örömmel jár az apjához és a mamájához..(barátként váltunk el így a baráti kapcsolat is megmaradt) Néha szoktam ma is beszélgetni telefonon a volt anyósommal aki ma egy tündér...Az évek alatt sokszor bocsánatot kért,és sokszor ha valami bántja az "Új"menyével kapcsolatban tőlem kér tanácsot..Mindig mondom neki,hogy próbáljon meg jó képet vágni hozzá,és nem bele avatkozni az életükbe,ne kövesse el kétszer ugyanazt a hibát..Talán a tanácsom miatt is,de jó anyós lett..A menye is kedves hozzá(alapjáratban egy kedves nő szerintem)
Szóval evvel csak azt akartam mondani,hogy az anyósok is tudnak jó irányban változni ha akarnak...Amelyik nem akarja,hogy a fiának jó legyen avval semmire sem mész...
Igaz a "meny" is alkalmazkodhat,de ugyanúgy az anyósnak is alkalmazkodnia kellene..
Nem tudom mennyire szoros a kapcsolat a pároddal,de ha egyszer úgy döntesz,hogy közösen éltek tovább,esetleg egy baba is jön,akkor ezeket úgy oldjátok meg,hogy ne az anyós nyakára menjetek..2 okból is.
1.Jobb a békesség
2. Senki sem szeretné az életét újra megváltoztatni,főleg nem egy anyós..
válasza: válasza:11.21-es vagyok..
Nem akartalak megsérteni a "tanácsommal" de itt is sokszor olvasom,hogy sok meny nem jön ki az anyósával,persze később kiderül,hogy ott laknak az anyósék házában ahová a fiatalok mentek,és ők alapítottak új családot.A fiatalok sokszor fel sem fogják,hogy evvel a lépésükkel nem csak az ő életük hanem az anyós/após élete is gyökeresen megváltozik...Én megértem a fiatalokat is,hiszen ha nincs hova menni akkor ez a segítség is jól jön,de általában ritkán működik ez hosszabb távon és békésen...
Mint írtam én nem szólok bele a fiam életébe,és nem akarom azt se,hogy az én elképzelésem szerint éljen..Tartom annyira intelligensnek,és megfontoltnak,hogy bízzak benne,és tudom,hogy megállja a helyét a nagy világban..Igaz még nincs komoly kapcsolata(kalandjai vannak)de már most is mondogatom neki,hogy nem nekem kell megfelelniük,hanem egymásnak...Ha egyszer valakivel össze akarja kötni az életét,akkor tegye meg.Legyen boldog (hiszen csak egyszer élünk nem igaz?) de hozzá teszem azt is,hogy az én életem is úgy jó ahogy van..Én már nem akarok változni,én már nem akarok a bolond szokásaimról lemondani..(vannak bőven ami nekem jó,de nem biztos,hogy a jövendőbeli menyemnek is jó lenne)Én nem akarok senkit megváltoztatni,és cserébe engem se akarjon senki...Ezért is mondom,hogy örömmel segítek,támogatom a fiamat ha igényli,hiszen ő az egyetlen gyerekem ,érte élek..Ha lesznek unokáim valószínű,hogy a magam módján kényeztetni fogom őket(imádni fogom őket) de a nevelésükbe sem fogok beleszólni...nem én leszek az anyjuk,és ezért nem is szeretném ha velem kezdenék az életüket..Ki-ki a saját házában....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!