Jogosan érzem azt, hogy az én hibám ami történt?

4 éve vagyok együtt a barátommal, de a családja finoman szólva sem kedvel engem. Szerintük a barátom sokkal jobbat érdemelne nálam. Állandóan azzal jönnek, hogy az exbarátnője egyetemre jár és mellette dolgozik is, én meg egy ékszerüzletben vagyok minimálbéres eladó. Nagyon zavarja őket, hogy a barátom 3x annyit keres, mint én. Bárhova megyünk, bármit veszünk közösen mindig megkapom, hogy kihasználom őt. Amikor beleszerettem és összejöttünk még a barátom is "minimálbéres senki" (engem az apja így szokott nevezni) volt, de ezt persze azóta már elfelejtették. Kb.féléve kivették a mandulámat, ami nem sikerült jól, majdnem 3 hétig voltam kórházban,így nem is dolgoztam abban az időszakban. Akkor a családja főleg az apja és a testvére elhordott minden ingyenelő, kitartott semmirekellőnek. Nagyon összeveszett a barátom velük amiért mindig azzal foglalkoznak mi hogyan élünk, mire költünk, mennyivel kevesebbet keresek, mint ő..meg úgy általában véve sokat bántottak 3,5 év alatt. Azóta egyáltalán nem beszél velük, letiltotta őket mindenhol. Azt állítja nem hiányoznak neki és már a kapcsolatunk előtt is zavarta őt, hogy mindenbe bele akarnak szólni, de én úgy érzem, ha nem velem lenne együtt még most is jó lenne a kapcsolatuk. Már csak az anyukájával beszél, de vele is havonta max. 3percet telefonon. Örülök neki, hogy kiállt mellettem és sokkal nyugodtabb is így az életünk, de mégsem tartom normálisnak, hogy ilyen szinten eltávolodott a családjától miattam. Egyébként nem csak az anyagi különbség miatt utálnak, hanem úgy alapból nem tartanak elég jónak hozzá (külsőleg, személyiségileg), de nyilván ezzel tudtak a legjobban támadni. Nekem egy percig sem hiányoznak, én se kedvelem őket, viszont az bánt, hogy miattam a barátom is teljesen megszakította a kapcsolatot velük. Azt mondja ez nem az én hibám, hanem az övék, de sokszor nem így érzem.

24/L