Kiengednétek 16 éves lányotokat az USÁba angolt tanulni?

Én elengedném a lányt. Nézd, szerintem már az is becsülendő, hogy nem várja el, hogy a teljes összeget kifizessétek, hanem megpróbál saját erőből pénzt keresni. (Szerinted hány tizenéves tenné ezt meg?)

A másik: ez egy hatalmas élmény lenne neki. Ki tudja, adódik-e, és ha igen még egy ilyen leehtőség? Két hét szerintem nem a világ vége. Természetes, hogy félted, hiszen a lányod, és szereted, és fiatal, de egy év múlva már 17 lesz ;]

Én most 21 éves vagyok, szóval nem rendelkezem olyan nagy élettapasztalattal, de ha a helyedben lennék én elengedném.

Persze azért elmondanám neki, hogy mire kell figyelnie, hogy vigyázzon Magára. A lelkére kötném, hogy soha sehova ne menjen egyedül.

De szerintem baj bárkit bárhol érhet. Ha mindig arra gondolnánk, hogy mi történhet velünk, akkor nem is élnénk!

Hagy élni és önállósodni a lányod, szerintem nagyon hálás lesz érte.

Olyan élmény lesz ez, amit sosem felejt el.

Ráadásul, ha Ő gyűjti rá a pénzt, akkor az egy jó "lecke" is neki. Biztos megtanulja, hogy a kemény munka jó tud lenni.

Én szintén nem rendelkezem nagy élettapasztalattal (18 éves vagyok) de én is elengedném. 2 hét tényleg nem a világ vége és ha tényleg összegyűgyti rá a pénz egy részét akkor igen. De csakis akkor!:)

Szerintem sem fog felsőfokon megtanulni angolul két hét alatt, de legalább egy löketet fog kapni amiből itthon tényleg eljuthat a kívánt szintre. De egy előrehozott érettségit viszont simán letehet ősszel. Ráadásul megtanulhat olyan dolgokat amiket az iskolapadban biztos nem. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy tényleg egy életre szóló élmény:)

Én jövőre szeretnék menni a barátommal önkéntes munkára Amerikába úgyhogy nagyjából átérzem most milyen lázban ég a lányod:))

Nincs ugyan 16 éves lányom, de azt tanácsolom, engedd.

Amit leírtál, az alapján semmivel nem veszélyesebb, mint a Balcsira leengedni - rémtörténetek bárhol előfordulnak, és a sajtó imádja felfújni őket, de mint már mások is mondták, az utcára azért még kimegyünk, hogy pár hónapja valakit agyonütött a lepotyogó stukkódísz.

És nagy lehetőség lenne neki - bármit mondanak a többiek, ha van egy masszív "itthoni" tudása, akkor az a két hét pont nagyon sokat tud azon lendíteni, hogy tankönyv-szerű nyelvhasználatból életszerűbe menjen át, és ezt például nyelvvizsgákon is értékelni szokták. Azon kívül később az életrajzában sem fog rosszul mutatni, főleg ha valahol az is kiderül, hogy részben ő küzdötte ki magának, és nem csak egyszerűen a feneke alá tolták a szülők. Az önállóságot, a határozottságot, a céltudatosságot sok helyen értékelik.

És hát az sem egy utolsó dolog, hogy remekjó kapcsolatokat lehet egy ilyen úton beszerezni... általában nem csövesek járnak külföldi nyelviskolába nyelvet tanulni.

És előbb-utóbb - de inkább előbb, mint utóbb, hiszen gondolom, tovább akar tanulni - úgyis el kell engedned, nem tarthatod egész életedben a közeledben, hiába érzed úgy, hogy ott nagyobb biztonságban lenne.

Pont ma beszéltem a saját édesanyámmal erről, mi már mindhárman huszonévesek vagyunk, és elmondta, hogy milyen nehéz, hogy már semmi mást nem tehet, mint hogy reménykedik hogy nem lessz bajunk... és hogy bár kisgyermek korunkban sokkal többet kellett körülöttünk rohangálnia és dolgoznia, de mégis, akkor legalább úgy érezte, hogy hatalmában áll biztonságban tartania minket, mert ha nem engedte meg, akkor az udvarból sem mehettünk ki... biztos, hogy piszok nehéz ez, látom rajta, de ez egy ilyen bicikli. És amit leírtál, az alapján az a gyanúm, hogy megbízhatsz a lányodban ;), van magához való esze és fog magára annyira vigyázni, amennyire akkor tenné, ha mellette volnál, vagy legalábbis a 100 km-es körzetében ;)

Béke

25 L

A lányod a bnőjével akar menni.:) Egyértelmű, hogy abuli miatt, és ezt neked szép köntösbe kellett csomagolnia a felsőfokú nyelvvizsga szintjével. Délelőttönként tanul, de nem 2 hét, hanem 0,5-1 év kéne neki a felsőfokhoz.

Arról nem is beszélve, hogy amit ő tanult az iskolában az angol, és nem amerikai.

De elengedném én is a lányom, ettől függetlenül, mert egy nagy élmény lenne neki!

Szia!

én még 16 sem voltam,mikor az usába mentem egy hónapra.

két oldalról mutatom be a helyzetet.

1. csodásnak tűnik külsőre,de közben az emberek burkoltan bunkók és erőszakosak.(nem fizikailag kell érteni,hanem lelkileg olyan terrort tudnak alkalmazni mikor ecsetelik,hogy nekem ez meg ez milyen szar és neked miért nem az,sok ilyennel találkoztam)

2. nyelvtanulásnak hatalmas löket! társalgási szinten perfektül megy az angol azóta is, egy hónapig semmi magyart nem beszéltem,max a sráccal akivel mentem(úgymond felügyelőmmel,de nem felügyelt az semmit,jófej volt).

én texas államban voltam. szépnek szép,de nem laknék ott sosem.

mindazonáltal én küldeném a lányomat,mert lehet többet nem lesz rá lehetősége. arra készüljetek,hogy tényleg nagy anyagi teher(nekem a szállásoló család fizette,így nem tudok róla sokat).

De ha megteheti menjen!

Sz élet lehetőségeit ki kell használni!