Hogyan kéne viselkednünk ezek után?
30 éves vagyok és kb 24 éves korom óta hallgatom a családtól a gyerek témát. Mikor, hány lesz, hogyan, miiiikor??? Már akkor is kérdezgették, amikor még nem is volt párkapcsolatom. Nem is értettem mire jó ez. Kiskorom óta tudom, hogy soha nem akarok gyereket, ez a mai napig nem változott. Most nem úgy kell elképzelni, hogy minden héten ezt hallgattam, de pár havonta tuti szóba jött. Mostanra viszont már férjhez mentem egy hasonló gondolkodású férfihez és azóta ez a sláger. Ideáig is mindig elmondtam, hogy nem akarok, legyenek szívesek békén hagyni, volt hogy kisebb vita is kialakult emiatt, akkor abbahagyták kb 1 évre a témát. Na de mióta házas vagyok újra előjött a gyereksztori, mert hát ha megvolt az esküvő, akkor egyértelmű, hogy azon nyomban gyereket kell szülni.. (??)
Az egyetlen aki kb megért az az édesanyám (meg persze a férjem). Ő az, aki nem piszkált soha és aki rajtam kívül még próbálta leállítani a rokonokat is. (nagyi, nagynéni, keresztszülők..)
Mostanra azonban már anyósék is rágják a fülünket, a férjem már összeveszett egyszer az anyjával emiatt, de semmi.
Na most nem rég ünnepeltük férjem születésnapját, ahol volt egy közös családi ebéd. Ott voltak anyumék és anyósomék. Ééés természetesen anyósom rázendített a témára, sógornőm folytatta, nekem pedig elszakadt a cérna és kiosztottam őket. Való igaz nem voltam túl kedves, de elegem lett. Évek óta az én méhemmel vannak elfoglalva, a hócipőm teli lett. Soha nem magyarázkodtam, hogy miért nem akarok, mert szerintem senkinek nem tartozok elszámolni valóval és különben sem szokásom magyarázkodni, de most "érvelve", nagy vonalakban elmondtam miért nem fogok soha szülni, majd férjemmel felálltunk és eljöttünk.
Persze mi vagyunk a szemetek, anyósom és sógornőm is vérig van sértve és szerintük nekem kéne bocsánatot kérnem....:D Ezen röhögtem egy jót és megmondtam férjemnek is, hogy azt leshetik mikor fogok bocsánatot kérni, több évi állandó b*aszogatás után inkább nekik kéne tőlünk elnézést kérniük, de persze ezt ők nem így gondolják. Most áll a bál, mert a történtek után nem szívesen vagyunk együtt velük, de a hétvégén lesz férjem unokatesójának a szülinapja, szintúgy családi ebéddel, amire meg vagyunk hívva. Most emiatt nem elmenni pofátlanságnak érzem, de baromi feszült lesz a hangulat. Mégis hogyan kéne kezelnünk ezt a helyzetet? Nekem aztán semmi kedvem ezek után jópifizni, nagyon dühös vagyok és elegem van abból, hogy felnőtt emberek képtelenek tiszteletben tartani a másik döntését. De most egész ebéd alatt csendben ücsörögjünk és mosolyogjunk, mintha minden rendben lenne?
Ti hogyan orvosolnátok ezt az egész szitut? Férjem azt mondta átmegyünk felköszönteni unokatesóját, odaadjuk az ajándékot és eljövünk, de ha nem maradnánk az ebéden, akkor abból még nagyobb sértődés lenne és fokoznánk a feszültséget. Szerintetek? Tudtok tanácsot adni, esetleg volt valaki hasonló cipőben?















Én is elmennék a szülinapra.
Alapvetően megpróbálnék úgy viselkedni, mintha semmi nem történt volna, de ha egyszer is szóbahozzák a témát anyósék, sógonő, akkor félhangosan, hogy a többiek is hallják, elmondanám neki, hogy "ezt a múltkor már elmagyaráztam, nem akarunk gyereket és részemről a téma le van zárva."
Aztán ha még valaki felhozza, fogom a kiskabátom és a párommal együtt lelépek.
Az ünnepeltnek meg előre szólnék, hogy van most egy kis feszültség a családon belül, és ha előbb le kellene lépnünk, előre elnézést kérek, de nem rajtunk fog múlni.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!