Elhagynatok a parotokat?

Soha nem hagynék el senkit a gyerekem miatt. Csak akkor, ha ÉN úgy döntenék, hogy az illetővel nem akarok együtt élni. Nem szabad egy gyerekre ekkora lelki terhet róni. Ha miatta maradok egyedül, leszek esetleg boldogtalan, valamilyen módon biztosan benyújtom majd neki a számlát, és ez előbb-utóbb megmérgezi majd a kapcsolatunkat.

Ha szeretem azt a férfit, és ő is engem, akkor a helyzet javítása érdekében bejelentkeznék családterápiára, mert ezt az elmérgesedett helyzetet lehet, hogy már csak segítséggel sikerül feloldani. Ha megengedhetem magamnak, akkor magánrendelést keresnék, ha nem, akkor a Pedagógiai Szakszolgálatba (régi Nevelési Tanácsadó) mennék. Ott ingyenes yz ellátás, de várakozni kell.

"Bár én eleve nem mentem bele kapcsolatba, olyannal, aki nem jött ki jól a gyerekemmel. Ez mindig kiderült már az ismerkedés során."

A kérdezö amit ír, aszerint kezdetben nem volt gond - mivel 3 éve élnek együtt és a probléma most került elö.

Másrészt egyáltalán nem úgy tünik, hogy a férfi a konfliktus oka, hanem a lány az, aki mindenkibe beleköt (a kérdezöbe is!), szóval inkább öt kellene helyretenni.

A legtöbb kamasz kb kibírhatatlan, az enyém is az. Az édes szülei (mi) is nehezen viseljük ezeket az éveket. De mi vagyunk a felnőttek, nekünk kell tudni kezelni a helyzetet.

Beszélned kell mindkettővel, először külön, aztán közösen. Hátha javul a helyzet

Elso korben kulon beszelnek veluk majd osszeulnenk harmasban

Ha alapban egyik sem kidirhatatlan termeszet es en nem tudom megoldani a helyzetett akkor szereznek egy mediatort vagy coachot ...

Esetleg csaladallitas

9-es valaszolo...mintha magunkat olvastam volna csak en a no vagyok es a ferjem lanya a 17 de o is szulinapja masnapjan akart koltozni, de vegul megtette mar most...es en orulok neki elment anyukajahoz.

Kerdezonek: Eloszor is te ismered a helyzetet. Alaposan jard korbe mi baja a lanyodnak valoban csak a kamaszsag vagy van mas is a hatterben. Paroddal terveztek e kozos gyereket es az teszi feltekennye vagy parod netan a noiesedese miatt "belekotott" (bocs ne egybol molesztalasra gondolj, de nemregiben barati korben ilyen megesett).

Ha korbejartad es ugy erzed ismersz minden reszletet, akkor gondold at. Ha szereted a parod es veled jol megvan 3 eve es kizaolag most a kamaszodni kezdett gyereked miatt van konfliktus, akkor abba gondolj bele, hogy a lanyod 3-4 ev mulva vagy dolgozni kezd vagy felsooktatasba kerul es beno a feje lagya, hormonok lenyugszanak, el is koltozhet, fiuja lesz stb. A paroddal meg még evtizedekig jo esetben halalotokig egyutt lesztek joban rosszban.

Ha a lanyod kiharcolja hogy latvanyosan most szakitsatok, akkor onnantol nem lesz megallas es gondolj bele ki akar majd veled es a szemtelen hisztis 16 majd 17 eveseddel osszebutorozni...azaz varhatsz eveket mig ujra normalis parkapcsolatod lehet es nincs garancia ra, hogy jobb lesz majd a lanyoddal a viszonya.

Anyagilag is gondold vegig. Ha egyedul eszel a lanyoddal egy fizetesbol kettot kell eltarts. Es pont a most kovetkezo evekben lesznek a legnagyobb koltsegeid a lanyodat illetoen (nyelvvizsga, ruhazkodas, szorakozas a baratokkal, 18. szulinap, erettsegi/ballagas ajandek, szalagavato bali ruha..., felveteli, egyetemkezdes (jegyzetek, kollegium, alberlet, etkezes, bulizas, utazgatas). Te meg ott leszel egymagad. Persze ha van felretett penzed vagy tied az ingatlan, akkor ez nem lesz gond.

Nalunk 15 eves volt a lany, amikor a ferjemmel osszejottunk, most 18 eves korara ugy osszerugtuk a port (mert szimplan egy lusta, trehany, flegma semmiben se segito pofakat vago tinedzser lett belole), hogy inkabb elkoltozott az anyjahoz. Raadasul utolag derult ki rengeteget hazudott, pialt stb. Igaz o nem hisztikezett az apjanak, hogy velem szakitson, de azert eleget durcazott es szegeny apja olyan megalkuvo lett...nalunk is apukaval csunyan beszelt, feleselt, racsukta a szobaajtot stb. Aztan amikor en kerultem sorra en eleg hamar helyretettem es hat akkor jott akkor en elkoltozom. Bar valoszinu, ha nincs hova (lanyod az apjahoz valo koltozessel meg nem fenyegetett??), akkor jott volna az apa de en ezt nem birom valjatok el valtozat.

Egyszoval jol jard korbe a helyzetet es igen mar mas is irta csaladterapia, medialas vagy hasonlo segithet. A kamaszkort meg tul kell elni.

Tapasztalatból mondom,hogy az ismerkedési szakaszban nem mindig lehet rájönni arra,hogy a gyerek mit gondol a szülei új kapcsolatáról. Itt az én példám. Párommal mikor összejöttem,a fia nagyon kedves volt velem. Hálálkodott,hogy végre lesz családja,az anyjával rég nem éltek együtt. Aztán kb 2 év ismerkedés után hozzájuk költöztem. Erre egy év múlva jöttek a gondok. Ráébredt,hogy apunak a figyelme és a szeretete is megoszlik,és ezt nagyon nehezen viselte. Mindenáron össze akart bennünket ugrasztani. Szerencsére nem sikerült. Most már elköltözött. Ez kb 16 éves korában volt.

A másik példa a munkatársnőm. Kicsi volt a fia mikor elvált. Ha a gyereknek nem tetszett az udvarló,azt kirakta a nő,mert hogy a gyereknek a legjobbat akarja,és nehogy sérüljön a kicsi lelke. Most 58 êvesen,hogy a gyerek már nagy,és lekakilja az anyját,társkeresők ön próbálkozik. Szószerint alárendelte az egész életét a gyerekének,és most minden áron beakarja pótolni az elvesztett időket.

Ezek után én azt tanácsolom,hogy mutasd meg a lányodnak,hogy nem ő hordja a nadrágot. Lehet ez csak egy lázadás nála a kamaszkor miatt. Amíg a párom nem emelné kezét a gyerekemre,addig nem venném komolyan. Bár elég ha lelkileg bántja,de azt te tudod felmêrni,hogy miben ki a hibás. De soha ne állj mindig csak az egyik oldalra.