Jól tettem? Tegnap volt megtartva az esküvöm, persze titokban. Szüleim, és a párom szülei mindig beleszóltak olyan ruha ilyen csokor, hogy elment ettől a kedvem.

Kicsit őrültek vagytok, de én megértelek. :) Ismerős is a helyzet valahonnan régről.

Polgári volt csak, vagy egyházi is?

Ha pl. egyházi még nem volt, de szeretnétek, azért majd arra hívjátok meg, akit TI akartok. A szülőknek szépen meg kell mondani, hogy ti akarjátok megszervezni, s bár tudjátok, hogy jót akarnak, ehhez ragaszkodtok, s próbálják megérteni.

Ha egyházi nem is lesz, azzal enyhíthetitek a fájdalmukat (ugyanis nagyon fog nekik fájni, hogy nem lehettek ott a gyermekeik esküvőjén), hogy rendeztek valami partit, állófogadást, akármit, ha lakodalmat utólag nem is akartok. Ezt persze megint csak ti szervezhetitek, de azt javaslom, hogy apróbb feladatokat adjatok ki anyunak-apunak, hadd érezzék hasznosnak magukat. Ha semmit sem csinálhatnak, az tényleg bántó, és további torzsalkodást szít.

A bejelentés, hogy maga a szertartás megvolt, legyen egyszerű és udvarias. Tegyétek hozzá, hogy lehetőleg ne haragudjanak, de így láttátok végül jónak, és sajnáljátok, ha most csalódtak. De a ti esküvőtökről és kapcsolatotokról van szó.

Sok boldogságot!

Szerintem is jól tetétek, hisz ez kettőtök napja, nektek kell a legjobban érezni magatokat ezen a szép, nagy napon! Sok boldogságot!

A szülőknek meg szerintem mindegy hogyan adjátok be, így is - úgy is botrány lesz. Szóval én ada állnék a párommal és kerek-perec közölném velük (minél hamarabb), hogy a hétvégén összeházasodtunk. (Csak ennyi, semmi körítés, tömören, röviden a lényeg. Így a legjobb.)

Gratulálok, sok örömöt, és boldogságot.

Úgy közölném, hogy bemutatom, férjem/feleségem.

Jól döntöttetek, ebből tanulhatnak a szülők.

Azért én a szüleimet beavattam, hogy elmegyünk szentesíteni a szándékunkat, és vártak egy ebéddel utána.

36 éve volt, tehát nem azon múlik, hogy verik-e a tamtamot.Én úgy gondoltam, hogy ez két fiatal magánügye, nem a távoli rokonoké. Tehát szerintem jól tettétek, de nem így gondolkodik mindenki.

*oda állnék

Mondjuk az biztos, hogy én sem mertem volna megtenni, mert tudom életem végéig ezt hallgatnám. Kitagadni meg azért csak nem fognak, legalábbis ha a párodat elfogadták. Amúgy aki azt írta szerinte elhamarkodott döntés volt, mert mindenben amibe beleszóltak meg lehetett volna mondani, hogy nem, ez így lesz, ilyen lesz. Mondjuk akiket nem ismerek nem engedtem volna semmiképpen sem meghívni. Szóval valahol lehet elhamarkodott volt, de én megértelek!

hát ez xD de tetszik

sztem ha elmondjátok a szülőknek egy kicsit csalódodtak lesznek de utánna 2lehetőség marad nekik sztem xD

1. béküléskor azt mondják majd h szerveznek nektek egy bulit xD

2. rájönnek h ez a Te életed és neked kell meghozni a döntéseket

de az 100 h kemény lesz nekik elmondani sza egy kalap kitartást

jah és sok sok boldogságot (=