Ha kölcsön kértek a szülőktől ők felirják maguknak tartozás?

Nem normális, hiszen a szülő alapesetben szereti a gyerekét és az unokáját, és segíti, HA TUDJA.

De ott az első kommentben a lényeg: mennyiből gazdálkodik az illető?

A kérdező eltűnt, de alig egy óra telt el, majd biztos visszajön.

Szóval ha az idős ember megélhetése problémás, kevés a nyugdíj, vagy van vmi hitel, betegség, akármi, a gyerekek meg jobban élnek, akkor alap, hogy anyagilag ne az öreg legyen már leterhelve.

De ha tényleg csak ilyen spúr, akkor lehet nem is vinném hozzá a gyereket.

A nyaralós történet meg egyszerű, azt is fel lehet írni, csak szóba kell hozni. De gondolom nem meritek.

Ők merték.

A kölcsönt vissza kell adni, ha a gyerek kér a szülőtől, ha a szülő kér a gyerektől, mert ez elvi kérdés.

Eleve a gyereket már kisgyermek korában erre kell szoktatni, mert ezzel az életre, a pénzkezelésre van szoktatva, tehát ezzel nincs semmi baj.

Az unoka kajáját meg nem számolja normális ember, mert örül ha adhat, kivéve, ha nagyon szegény, de ezt akkor a szülőknek is tudniuk kell és előre rendezni a kosztpénzt, mondjuk egy nyaralás előtt. Jómódú nagyszülők esetén számomra érthetetlen, pedig én is tudok ilyen esetről.

Nem szoktak a szüleim semmit helyettem befizetni. 1-2 alkalommal fordult elő, hogy kértem kölcsön max 5ezer forintot. Volt, hogy nem kérték vissza, de én mindig vissza akartam adni magamtól.Mondjuk nálunk ez úgy van, hogy én is veszek a szülőknek csak úgy ezt azt ha tudom, hogy tetszene nekik és ezeknek az árát nem kérem el, oda-vissza működik.

Az evés témával kapcsolatban: csak tesómnak van gyereke, van, hogy én nálam vigyázok rá, van, hogy anyánk az ő házában. Ilyenkor nem kérdés, hogy adunk neki enni. Nem kérjük el az árát. Viszont tesóm sokszor hoz magától kaját a gyereknek. Gondolok itt nasira, gyümölcsökre, sütire, főtt kajára is néha. Ezeket a gyereknek adjuk, bár úgy hozza, hogy mi is tudnánk enni belőle. Ő így "viszonozza" a felvigyázást. De mint írtam, ő magától így tesz, nem mi kérjük rá.