Más is örült, mikor elkerült otthonról, a családjától?
válasza:Ma divat utálni a szülőket! Nem a szülő utálja a gyerekét. Mivel több az élettapasztalata,azért akarja nevelni őket. (Bár 18 éves korban már késő).
Nagyon szép az önállóságra való törekvés,ezzel nincs is semmi baj. De akkor legyetek valóban önállók!
Teremtsétek meg magatoknak az anyagi fedezetet az önálló életre! Kaja,ruha,tanulás,albérlet vagy kolesz,szórakozás stb. A szülőktől pedig ne fogadjatok el egy fillért sem!. Csak ekkor mondhatjátok el,hogy önállóak vagytok,akár ebben az esetben utálhatjátok is a családotokat.
Ha viszont a pénzük jó és kell nektek,akkor legyetek velük toleránsak! Nem kötelessége egyetlen szülőnek sem a nagykorú gyermekét eltartani,és taníttatni! Ha megteszi,azért illik hálásnak lenni!
válasza:anyummal szeretek együtt lenni, csak magát a környéket, a házat, és a lakást nem bírtam volna tovább. egy lepratelep, tele primitív, idióta, bunkó emberrel.
szóval most nagyon jó. szép lakásban élek, normális szomszédok, tiszta környék.
válasza: válasza:Nekem már külön házam van,és örülök neki.Szeretem a szüleimet,azelőtt is szerettem,de az idős kori rigolyákat egy bizonyos kor felett már nehéz elviselni.Illetve egy bizonyos kor felett nem túl egészséges otthon lakni már.
Különben csak halkan jegyzem meg,hogy amellett,hogy mindig rendet és tisztaságát tartottam,mindig adtam a rezsibe,mostam,vasaltam,takarítottam,általában én voltam az ingyenélő.Mármint egy bizonyos helyen.Köszi,ebből nem kérek még egyszer!
válasza:Másodéves egyetemista leszek. Mindig is el akartam szabadulni itthonról, a családom dettó a tiéd. Azonban olyan 17-8 éves korom táján kezdtek normálisabbak lenni, ezért közelebbi egyetemet választottam. Eleinte kolis voltam, de nagyon putri hely volt, így otthagytam és bejárók, mivel én meg anyagilag mindig is jól éltem és utáltam. Persze az anyagiakért hálás vagyok a szüleimnek, de érzelmi téren soha semmi jót nem kaptam tőlük. Mivel közelebbi, és rosszabb egyetemet választottam, meg hát úgy gondoltam, fontos a nyelv (közgázon), elhatároztam, hogy idén majd megpályázok egy ausztriai Erasmus-ösztöndíjat. Anyám erre...?! "Csak nem gondolod, hogy kinn Ausztriában majd téged fognak várni? Azt hiszed, te ott ki fogod bírni? 1 héten belül bőgve jössz haza, jobb, ha nem is mész oda, úgyse mész semmire...". Ez volt a biztatás, amit a mai napig megkapok, ha fel merem hozni a dolgot! :( Másban sem különbbek...
Mindegy, én úgy döntöttem, akkor is véghezviszem a céljaim, ha ők fejenállnak is. Amint lesz elég pénzem a normális életre nélkülözés nélkül, akkor megyek, mint a pinty, addig viszont elviselem őket, bár gyakran kinyílik a bicska a zsebemben, de muszáj... majd pár év múlva jobb lesz. :) Addig pedig nem szólok hozzájuk, ha nem muszáj...
Megint én vagyok. Szerintem akkor is pályázd meg az osztrák ösztöndíjat!
Hasonló példát én is tudok mondani. Amikor gondolkodtam rajta, hogy hová felvételizzek egyetemre, egyértelmű volt a BME (Műegyetem). A szüleim nagyon hozzáértő, utánaolvasott, szakszerű véleménye az volt, hogy a győri Széchenyi ugyanolyan jó. Millió helyen lehet olvasni, hogy abszolút nem egyformák az egyetemek, nem mindegy, hová mész, mert vagy kapkodnak utánad a nagy külföldi cégek, vagy pedig kifejezetten kikötik, hogy onnan senki nem kell. Ők ezt nem hitték el, "mert persze, Győrbe csak hülyék járnak". Hiába mondtam, hogy olvassanak utána, kérdezzenek meg bárkit, nem hitték el. Ahogy most sem.
És a BME-re járok, akár tetszik nekik, akár nem. Nem szabad úgy élni, hogy nem szólok hozzájuk, csak bírjam még ki eddig meg addig. Nem a távoli jövőt kell várni, mert az sosem fog eljönni, MOST kell tenni valamit, hogy a holnap olyan legyen, mint amilyennek akartad.
"Velem 100%-ban ugyanez a helyzet (az alapján amit leírtál). Itthon minden szürreális és furcsa. Az egyetem meg pont az én világom, ott minden normális és érthető. Az az egy év, amit eddig az egyetemen töltöttem, remek volt. A nyár kevésbé, de hamarosan újra mehetek vissza tanulni. A baj az, hogy ez csak félmegoldás, hiszen nincs rendes jövedelmem, sem saját lakásom, tehát függök tőlük. Az egyetem pedig nem két hétig tart."
Hát igen,a kkor eléggé hasonlóak vagyunk. :) Nálam is ugyanez van, örülök, hogy végre kezdődik a suli, legalább kevesebbet leszek itthon.
Az egyetemről pedig annyit, hogy ismerek elég sok sznob embert, aki már túlzásba viszi a nagy egyetemek dicsőítését. Mikor mondtam egy tanfolyamon ennek a csajnak, hogy közgázra járok, egyből nagy szemekkel: a Corvinusra?? :O Majdnem beszóltam, hogy héé van máshol is ám az országban gazdasági képzés, csak úgy 30 helyen, nem hiszem, hogy csak a Corvinus a jó...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!