Mit szólsz az olyan szülőkhöz, akik a lakás átrendezésével tulajdonképpen kiteszik a gyereküket otthonról?

Miért kellene megtartani a gyerek költözése után a gyerekszobát. Anyuék is átrendezték a lakást, nekem sincs meg a szobám, de mindíg tárt karokkal várnak, és az egyik vendégszobába alszok, ha maradok éjszakára.

Nyilván ha a gyerek hazaköltözik, akkor ki kell alakítani egy szobát neki.

Nem is hallottam még olyat, se ismerősi körbe se családba, hogy a szülők a gyerek szobáját megtartották volna.

Nekem az a fura ha érintetlenül hagynak egy szobát,mert a gyerekük már külön családjával él egy másik lakásban..Annak mi értelme van hogy egy szoba vagy akár kettő tök üresen álljon,és csak porosodjon??

De ha valaki 3-4-5 szobás lakásban él,és megteheti,hogy a gyerekei szobáját akár 20-30 éven át érintetlenül hagyja akkor tegye meg..Én ezt nem tehettem meg,ahogy a szüleim sem.MI hárman vagyunk testvérek.Hárman és a szüleimmel együtt 2 szobás lakásban nőttünk fel.Amikor mi lányok egyesével kirepültünk a családi fészekből úgy lett a lányszoba egyre tágasabb.A végén amikor a húgom is családot alapított és lakása lett,apám átvariálta a lakást.A nappali ahol eddig éltek végre tényleg nappali lett.A mi szobánk pedig a hálószoba lett..

Már nekem is felnőtt fiam van aki rendelkezik saját lakással.Mivel mi is 2 szobás lakásban éldegéltünk,így amikor a fiam a saját otthonába költözött,én is átalakítottam a lakást.

De hozzáteszem,hogy ha az élet úgy hozná,hogy a fiam haza akarna jönni,akkor szó nélkül,és örömmel átrendezném a lakást újra,hogy mind elférjünk..

Én ezért megértem ha valaki nem hagyja kihasználhatatlanul a szobát..

Én nem tudom elképzelni, hogy megszüntessék a szobámat. :s Az fontos számomra. Igaz, én még otthon lakom, de ha elköltözöm, akkor is így lesz.

A húgom egy ideje a barátjával lakik, de kis túlzással még a takarítást is kikéri magának a szobájában, mert ne nyúljon ott senki semmihez... De meg is értem.

Szóval szerintem elég szívtelen dolog, hacsak nincs ok rá. (Pl. másik gyerek jön, akinek kell a szoba, vagy a körülmények bármilyen változása indokolja.)

Nem furcsa, mert hadd éljenek már ők kényelmesebb, tágasabb otthonban, az már az övék.

Akkor ahhoz mit szólsz, mikor sokan elköltöznek egy másfél szobás lakásba, netán egy garzonba, miután kirepültek a gyerekek? Hadd legyen már meg a joguk eldönteni, mekkora méretű lakásban szeretnének élni.

Én is elköltözem, és az én egykori szobámat is átalakították.

Mondjuk én nem pasival költöztem össze, így nem áll fenn az a veszély, hogy szakítunk és nincs hova mennem.

Kicsit persze rossz, hogy elvesztettem a gyerekkori kis zugomat (bár mondjuk csak 14-15 éves koromban költöztem be abba a szobába), de hát fel kell nőni egyszer.