Mit szólsz az olyan szülőkhöz, akik a lakás
átrendezésével tulajdonképpen kiteszik a gyereküket
otthonról?
És nem inkább a huszonéves barátodnak kellene úgy alakítani az életét, hogy ő már apa? Hogy legyen hova vinnie a gyerekét, vagy legyen hol aludni láthatáskor? Az ő szüleitől elvárnád, hogy a felnőtt gyerekük problémáit is megoldják, de a barátod úgy él ahogy neki a legkönnyebb? Őt tisztességgel felnevelték együtt a szülei, az ő gyerekét más neveli, de még abban is segítségre szorul? Furcsának találom.
2011. nov. 11. 16:27
Hasznos számodra ez a válasz?
12/40 A kérdező kommentje:
Nem emlékekről beszélek, hanem helyről. Mondom, az én szobámban sem a régi bútorok vannak, vendégeket is altathatnak benne bármikor (bár ez ritkán fordul elő), de ha hazamegyek, azt sajátomként használhatom, nincs az, hogy mondjuk napközben leheverednék valahová nyugodtan, de nincs hová, mert minden szoba valaki másé, mindenhol van valaki. Lehet, ez összefügg azzal is, hogy ki mekkora térben nőtt fel, én megszoktam, szükségem van arra, hogy legyen egy hely, ahol egyedül is lehetek, ha akarok. Aki két testvérével osztozott egy szobán, az talán azt sem érti, miről beszélek.
Attól függ, mekkora a lakás. Az én szüleimnek 3 szobás házuk van, és 3-an vagyunk tesók. Én lány vagyok és van 2 öcsém. Ahogy én elköltöztem, még ki sem hült a szobácskám, a nagyobbik öcsém máris birtokba vette. Most ő hétfőn fog felköltözni Budapestre :'( , hogy mi lesz a szobával, nem tudjuk. Lehet úgy marad, de lehet anyuék átrendezik. Ők tudják, az ő házuk, mi meg már kiröppentünk. Ennek ellenére bármikor, bármennyi időre hazamehetünk, van hol aludnunk.
2011. nov. 11. 16:31
Hasznos számodra ez a válasz?
nekem az lenne a fura, ha megtartanák. ha nekem már külön házam, családom van. egyébként ha valaha elválnék sem tudom elképzelni hogy a szülői házba visszaköltöznék, max átmenetileg, nehogy már ezért tartsák fenn a szobát. szerintem manapság elég nagy luxus, ha valakinek van egy kihasználatlan szobája.
az természetesen más tészta, ha "csak úgy" költözik el egy fiatal, mondjuk a fiús házhoz, én egy stabil dologról beszélek.
2011. nov. 11. 16:33
Hasznos számodra ez a válasz?
Meg lehetnek ennek előnyei is!
Ha kisebb lakásba költöznek a szülők, a fennmaradó összeggel segíthetik a gyerekeiket, vagy pedig ha nincs rá szükségük, vagy egyszerűen magukra akarják költeni a szülők a pénzt, akkor milyen jól jön már!
Felszabadul több millió forint, elmehetnek pár szép helyre a világban, amit eddig lehet, hogy nem tehettek meg. Én biztatnám is őket erre, menjenek, utazgassanak, pihenjenek.
2011. nov. 11. 16:33
Hasznos számodra ez a válasz?
16/40 A kérdező kommentje:
A gyereket még nem viheti el láthatásra, mert nincs 3 éves, csak az anyjánál látogathatja. Pár hónapja váltak csak el, nem fog (nem tud) csak a hétvégék miatt két lakást fenntartani. Ahhoz viszont messze lakik, hogy aznap jöjjön-menjen.
Ha végleg elköltözik, miért kellene megtartani a szobáját?
A szülőknek szüksége lehet rá például. Ha van 5 szoba, tartsák meg. Esetleg jól jöhet az unokáknak.
Az az ő lakásuk, a gyerek meg önálló felnőtt életet él.
Nem akarok megsérteni senkit, de ez az emlékek dolog önző és gyerekes.
2011. nov. 11. 16:47
Hasznos számodra ez a válasz?
Még most is úgy gondolom, neki kell úgy alakítania az életét, hogy a kötelességeit teljesíteni tudja.
Az anya költözött el a picivel a fiú szülővárosába válás után? Vagy ők ott éltek együtt? Vagy a srác érezte úgy ismét függetlenként, hogy messzire költözik? Ezeknél a döntéseknél már a fő szempont a gyermeke kellett volna hogy legyen.
2011. nov. 11. 16:49
Hasznos számodra ez a válasz?
19/40 A kérdező kommentje:
Mindketten idevalósiak, de máshová költöztek, ott volt közös lakás, ott van a srácnak munkahelye, a lány a válás után visszaköltözött a szüleihez (azoknál megvolt a szobája).
20/40 A kérdező kommentje:
Sajnos azt látom manapság, hogy már nem léteznek igazán végleges dolgok. Bármi bármikor felborulhat. Nekem megnyugtató, hogy van a szüleimnél is egy otthonom, bármi történik, a gyökerek megvannak, oda mindig mehetek. A gyerekeimmel is így fogom csinálni, ha kirepülnek, akkor is mindig alattuk lesz a védőháló, amíg csak élek. Tulajdonképpen nem is a szoba átrendezéséről van itt szó, hanem a hajlandóságról, hogy a gyerekemnek bármikor otthont nyújtsak, ha szüksége van rá, legyen akár 3, akár 16, akár 50 éves. Nem is az a legfurcsább nekem, hogy valaki másra használja a gyereke szobáját, nyilván ha kicsi a lakás, ez szükségszerű is lehet, hanem az, hogy szükség esetén sem töri magát, hogy a gyereke újra otthon érezze magát, csak széttárja a kezét, hogy nincs már hely, és kész.
Kapcsolódó kérdések:
válasza:
válasza: