Én gyerekem? Te gyereked?
Első házasságból született egy gyermekem, aki természetesen velem maradt. Második házasságomban nemrég született a pici.
Tudom, hogy a férjem sosem fogja úgy szeretni a nagyot, mint a kicsit, de engem zavar a különbség, ahogy a két gyerekhez viszonyul.
Van máshol is ilyen? Hogy oldottátok meg?
Az én gyerekem és a te gyerekedet veri a mi gyerekünket. :)
Gondolom, az apukának minden szempontból új dolog az apaság. Végigvinni egy terhességet, felkészülni a gyermek érkezésére minden szempontból nehéz. Ő kapott egy "kész" gyerkőcöt is. Nem hiszem, hogy ne szeretné, de nem ártana, ha beszélgetnél vele erről. A nagyobbik gyerkőcöt ne hagyjátok ki semmiből, ne csak ti "babázzatok", érezze, hogy a ti gyereketek, és nem cseréltétek le egy babára.
Készen kapott gyerek, már valamilyen korú.
Egészen más egy gyermekkel az első pillanattól együtt lenni, foglalkozni vele. Biztosan meg fogják szeretni egymást, csak idő kell az ismerkedéshez, családdá rázódáshoz.
Na az én férjemet már megnevelni nem lehet:))
Már több mint 8 éve csiszolódunk egymás mellett és alkotunk családot. Termesztésen nekem mind a két gyerek fontos és ugyanúgy szeretem. A fiam 13 múlt nagyon szereti a kislányt. Nincs kirekesztve semmiből.
De amikor a férjem itthon van, akkor úgy érzem kissé rászáll nagyra. Értem itt ezalatt azt, hogy szigorú vele.
Megkérdeztem tőle, miért csinálja és azt mondja, hogy "embert" akar belőle faragni.
Hülye példa, de az egyik konfliktusforrás a fürdőszoba. a gyerek megfürdik és nem mossa fel maga után a tengert. Én ha nem akarok balhézni inkább bemegyek, és csendben felmosok, mert hülyeségnek tartom, hog ilyen miatt szóljon.
Reménykedtem benne, ha meglesz a kicsi, akkor megváltozik a fiam felé is a hozzáállása, de csak kissé változott.
Jah, vagy úgy!
Hát, az anyai szívedet biztosan bántja, hogy rászól - felmosás - én mégis azt mondom, jobban teszed, ha nem te mosol fel, hanem hagyod, hogy a gyerek elintézze.
Ha csak ilyenek vannak, akkor az nem árt neki, a fiúkhoz kell az apai "szigor" Ilyen téren persze.
Hidd el, az csak hasznára válik.
De majd magad is látod, igen korán ennek hasznát, vagy hiányának kárát, legkésőbb a fiú 16 éves kora táján.
Kérlek, ne kapd fel a vizet, olvasd el még egyszer.
anyámék elváltak anno, ott is volt egy velem egykorú gyerek, ott is te gyereked én gyerekem, és ez így normális, mert anyámnak én vagyok a vére, férjének meg a lánya, sosem vártam volna el, hogy ugyanúgy kezeljen, kedveljük egymást, de ennyi.
Nem gondolnám, hogy elvárható, hogy a párom gyermekét ugyanúgy szeressem, mint a sajátomat, én testem én vérem.
Persze normális viszonyt lehet alakítani, lehet szeretni is, de szerintem irreális elvárás, hogy ugyanúgy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!