Ilyen esetben már írhatok neki? Nem fogom megsérteni/megbántani?
Szóval, egy távoli rokonom (dédnagypapám, és az elhúnyt édesanyja unokatestvérek voltak) meghalt, most az év elején. A tavalyi évben már írtam neki családfa kutatás ügyében (infókat és fényképeket kértem volna) csak sajnos akkor betegedett meg, már válaszolni se tudott, csak egy másik rokonnal üzent, hogy majd segít, ha felépül. Sajnos meghalt. Arra gondoltam, hogy most a temetés után 3-4 héttel írok a lányának. Nem lenne bunkóság ugye? Persze, persze, nem rögtön a családfázással fogom letámadni a levélben, hanem először részvétet nyílvánítanék, elmagyaráznám hogy ki vagyok (személyesen nem ismerem őket) és elmondanám, hogy írtam az édesapjának, és még mindig számítok a segítségükre, de természetesen csak ha olyan állapotban lesznek (mármint a családja). Próbálnék tapintatosan írni.
Ennyi idő után már lehet? (Attól félek, hogy ha még sokáig várnék, a lakását felszámolnák, és az érdeklődés hiányában a szemetesben landolnának a dokumentumok...) Vagy várjak még?
Átérzem, hogy mi jár a fejedben, én is családfakutatással foglalkozom (hobbiszinten, saját).
Abban a formában, ahogyan leírtad, szerintem egyáltalán nem bunkóság. Azt egyelőre kihagynám, hogy számítok a segítségükre, csak azt említeném meg, hogy a papával korábban felvetted a kapcsolatot és majd egy nekik alkalmas időpontban szeretnél erről beszélni velük, esetleg meg lehet kérdezni, hogy az öreg említette-e nekik, hogy egy távoli rokon felkereste.
Add meg az elérhetőségeidet, hogy azokon tudnak keresni, ha ők is úgy gondolják. Ha nem keresnek, akkor nem fogsz tudni mit csinálni, sajnos.
És nem, nem vagyok érzéketlen. Épp ellenkezőleg: pont azért fontosak a régi emlékek, mert tisztelem az őseimet és szeretnék minél többet megtudni róluk, ha van rá lehetőségem. Nyilván van, akinek ez nem fontos, azzal sajnos nem lehet mit kezdeni.
Kérdező, úgy látszik én is UFO vagyok!
Ui. ha én lennék a gyereke helyében, örömmel válaszolnék!
Örülnék, hogy valaki az édesapámtól családi dolgokat kért és kíváncsi édesapám rokoni/családi kapcsolataira.
Pont azért, mert szeretem a szüleimet, szívesen foglalkoznék az ő rokoni kapcsolataikkal. Ha elhunytak, akkor pont irántuk való tiszteletből erkölcsi kötelességemnek érezném, hogy minden információt és tárgyi emléket megosszak az ismeretlenből feltűnt rokonnal.
Ha nem laknál túl messze, meg is hívnálak magamhoz és kérnélek, hogy gyere ki velem édesapám sírjához.
Amit az első oldalon sokan írtak, az számomra abszurd és felfoghatatlan.
Más tudatállapotban voltam, pláne csak 5 héttel utána. Nekem is valaki ismeretlen, hogy ismerte anyumat, meséljem már el, mi történt.
Abban az állapotban eszméletlen sértőnek tartottam, hogy egy idegen zaklat életem legnehezebb időszakában. Zéró empátia. Csak az infócskáját kapja meg.
Nekem pl írhatnál, probalnek segíteni.
Igen meghalt az apukám, mát több, mint két éve aki a saját területen egy nagyon ismert ember volt. Kerestek meg számomra idegenek is, akinek a megkeresése terhes volt, azt a megfelelő módon kulturáltan leraztam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!