Mit tegyek? Mivel vigasztalhatnám?
23 évi házasság után szétköltöztek a szüleim.
Vagyis anyu lépett le...nincs szeretője, csak egyszerűen már nem szereti apu állitása szerint.
Édesapám nagyon jó ember...én itt maradtam vele, hugom anyunál lakik.
Mindenki meglepődött hogy ez lett a példás családunkból.
Apu meg képtelen felfogni hogy anyu már nem szereti, azt mondja ha szeretője lenne azt is jobban elviselné...
Anyu sokat szeretett lenni a abrátnőivel, apu meg családszerető, inkább itthonülős tipus.
Mindent megadott anyunak, fizette neki a sulit, kirándulni vitte, talán minket sem szeretett annyira mint anyut és most állandóan sir férfi létére anyu miatt. Fogyott avgy 8 kgt...nem tudom hogy vigasztalhatnám.Egyébként édesanyám is szenved, ő is eléggé tönkre van...hisz neki sem volt ez egy könnyű döntés.
Elég optimista vagyok, vidám , és próbálom apu vigazstalni, de látom hogy borzasztó érzés nap mint nap felkelni egy házban ahol minden a szép családjára emlékezteti.Itt maradtunk ketten a nagy házban.....én még csak feldolgozom de hogy magyarázzam meg neki hogy az élet emgy tovább.
Rendes ember, nem iszik nem dohányzik, nem szeretném hogy tönkremenjen.
Hogy mondjam meg neki hogy az élet emgy tovább és végülis nem öreg még ahhoz hogy egy uj szakasz kezdőjön el az életében......46 éves.
Segitsetek
21L
szia! vigasztalni nem lehet sajnos. Ahogy kiveszem a szavaidból, apád annak ellenére,hogy szenved,elfogadta anyud döntését.
Csak azt tudom én is javasolni,hogy legyenek közös programok, próbáld indirekt módszerekkel kibillenteni, keressetek közös hobbit.
Egyre vigyázz: ne próbáld átvenni anyukád helyét az életében (nem a szó szoros értelmében gondolom). te a gyereke vagy és maradj az is....:)
sokat jelent nagyon a szeretet
mert ha valakit azért hagynak el, mert nem szeretik, hajlamos azt hinni magáról, hogy őt nem lehet szeretni, hogy ő egy rossz ember kialakulhat egy önvádaskodás
neked a szereped azt bizonyítani, hogy egy tökéletes apa a családban, egy becsületes munkaerő a szakmájában, egy remek szomszéd a lakótársaknak, és anyu most éli kamaszkorát :)
Szia! Sajnálattal olvasom a történeteteket!
Szerintem próbálj minél több közös programot csinálni apukáddal és legyél mellette amennyit csak tudsz. A lakásból pedig el kellene tüntetned a közös fotókat, meg olyan dolgokat, amik különösen anyukádra emlékeztetik apudat! Neki minden alkalommal felszakadnak a sebei, ha ránéz ezekre a dolgokra!!! Tapasztalat...
Ha anyagi helyzetetek megengedi, akkor lakásfelújítás jót tenne (más lenne a lakás belülről, nem emlékezne annyira a dolgokról anyukádra és lefoglalná magát). Egyébként gondolok itt festésre, bútorok cseréjére/átfestésére, kanapét újra kárpitoztatni esetleg... Az ágyat mindenképp ki kell cserélni, mivel nagyon nehéz neki most feldolgozni, hogy nemrég még ott feküdt mellette anyukád, most pedig már csak a hiányát érzi...
Remélem segítettem!
Iszonyatos fájdalmai lehetnek, amiket mi el sem tudunk képzelni.
Azthiszem a legjobb, ha nem gondol arra ami volt, ami ugye nagyon nehéz, hiszen az egész élete a családja körül forgott.
Nemtudom, hogy teheti túl magát rajta, de remélem sikerül neki. Senki nem érdemel meg ekkora fájdalmat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!