Mit tegyek, mert a szüleim egyáltalán nem ismernek?

Leültettek ma reggel, hogy elmondják, hogy mindig bántom őket, hogy távolságtartó és bunkó, rossz velem beszélgetni, és nagyon fáj nekik, hogy olyan vagyok, amilyen. De egyáltalán nem tudnak rólam semmit. 16 éves vagyok, és régen mindig bántottak. Volt, hogy meg is vertek az osztálytársaim. Mindig kiröhögtek bármit tettem. Sajnos az osztályfőnököm is ilyen volt. Volt egy időszak 10 éves koromban, amikor nagyon egyedül voltam, nem voltak barátaim se. És belebetegedtem, nem akarok ebbe belemenni, de életmentő műtétem volt. És tudom, hogy pszichés gondok miatt. Akkor se álltak le a bántással mikor beteg voltam. Az osztályfőnököm ordított velem minden egyes nap a sulimban, amíg én a földön feküdtem, azt mondta az egész osztály előtt, hogy egy gyáva, gyenge alak vagyok, és csak az egész betegséget megjátszom. 10 éves voltam... Mindenki bántott. A szüleim erről semmit nem tudnak. Mindig leszidtak, hogy én nem akartam elmenni a sulis különböző programokra, hogy én miért nem tudok beillesztkedni. És mai napig ez van. Annyira megviselt akkoriban ez az egész, hogy nagyon visszahúzódó lettem, nem tudok bízni senkiben, nem szeretem, ha hozzámérnek. Nem vagyok rossz tanuló, nem iszok nem cigizek. Nem járok sehova. Emellé jön az, hogy pont ebben a korban vagyok, ezt a kamaszkort mindenki átéli.. És ezekről a dolgokról ők nem is tudnak, hogy mindennap sírva jöttem haza és sírva mentem el iskolába. Mert nem volt senkim, aki megvédjen. Nem tudtam velük erről beszélni. És most mindent felhoznak, hogy én milyen szánalmas ember vagyok, mindenkis hibámat. Pedig nem tudnak semmit rólam. Mit tegyek szerintetek? Hogy bírjam ki?