Csak én látom így vagy a következő generácíó mindig szebb mint az előző adott családon belül?

szerintem ha régi képeket megnézel a nagyszüleidről, vagy anyukádról, akkor nehéz úgy összehasonlítani, hogy ki volt szebb.elvégre volt olyan időszak amikor a rövid hajú lányok voltak a divatosak stb.mindig más számít szépnek, ideálisnak. és 1-2 képből még nehéz megmondani, hogy milyen lehetett annak idején.:)

kár így összehasonlítgatni

Nincs így szerintem.

A mi szemünknek a mostani fiatalok a szépek, de ha megnézem pl. nagyim fiatalkori képeit, hát gyönyörű nő volt. Párom édesanyja is csodásan szép lány volt. Egy csúnya nőismerősöm lány viszont álomszép lett, viszont az ő kislánya elég csúnyácska (bár amúgy tündéri, édes, egészséges, szeretnivaló).

Annyi mindentől függ, milyen lesz valaki... Az apától, az életmódtól, az anyagi helyzettől, tanultságtól stb. hogy lehetetlen ilyet kijelenteni.

Szerintem a "szépségben" benne van a mai divat is. Sokkal kedvre valóbb egy csinos cicanacit viselő lány egy kivágott toppban, mint anno a képeken édesanyád az akkori divatban. :D

Szemléltetés: D:

[link]

[link]

Van egy olyan dolog is, hogy trend.

En 16 evesen egy atlagos kamaszlany voltam. Hetkoznap sosem sminkeltem, farmerban es pulcsiban jartam, egyszeru hajviseletem volt.

A mai 16 evesek mar olyanok, mintha modellek lennenek. Suliba is miniszoknya, esti smink, perfekt haj, mukorom... Meg egy fenykepen sem tudnak termeszetesen kinezni, hanem pucsitas, csucsorites, szemoldokhuzogatas.

Tul liberalisak a szulok.

Azért tűnik úgy, mert mindig az adott divathoz viszonyítod és mindig a korszak divatja az etalon. Ha most egy mai divat szerinti szép lányt beöltöztetnél vastag keretes szemüvegbe, beondolálnád a haját, és ráadnád a kötött kardigánt, rögtön másképp látnád.

Néha egyébként én is így látom, de tényleg csak szemlélet kérdése.

Az én nagymamám pl. úgy nézett ki fiatal korában, mint a Karádi Katalin. Ha rákeresel a színésznő képeire, akkor még mai szemmel is azt mondod, hogy valóban szép volt és én büszke vagyok a nagymamám akkori külsejére, mert igen jó géneket örököltem. A férje, azaz a nagypapám is jóképű férfi volt. Szép hullámos sötét haja volt, nagy kék szeme, és szépen ívelő szemöldöke, vastag, húsos ajka. A szép arcvonások, szép szemöldök és száj továbbra is megmaradt a leszármazottaknál nálunk a családban, anyámnál, testvéremnél, sőt unokatestvéreknél is megmaradtak ezek a jellegzetes vonások.

Viszont volt egy időszak, kb. a 70-es években, mikor sok kisgyereknek nagy, és amolyan rombusz formájú feje volt. Sokszor hátul lapos. Szerintem azért nagyban befolyásolta a két világháború is a gyerekek fejlődését, volt időszak, mikor nem jutottak az anyák elé élelmiszerhez, vitaminhoz, a fogazatuk is rosszabb volt, és ez még sokáig kihatott a későbbi generációra is egy családban.

Nagyon nem mindegy, hogy az ősök hogyan élték meg a háborút, mert az én nagymamám pl. eléggé biztonságos helyen volt, nem sújtotta őket olyan mértékben és dolgozni is alig dolgozott életében. De a férjem nagymamája folyton menekült és több testvérét is elvesztette, ráadásul eleve betegen, vagy halva születtek. Kevés volt az élelmiszerük és cselédként dolgozott, ráadásul folyton erőszakoskodtak vele. A lánya, tehát az anyósom már sokkal rosszabb adottságokkal született, gyengébb az immunrendszere, gyenge a csontozata, ebből kifolyólag a fogai is. Az Ő gyermekei már valamivel egészségesebbek, de ők is gyenge csontozatúak. A férjem jóképű, és erős, de a neki is eléggé romlanak a fogai.