Ti engednétek, hogy egy közeli családtag hozzátok költözzön egy újszülöttel? Ezt a kérdést kinek van joga eldönteni egy lakásban?

A menyasszonyod testvére hol élt mielőtt a "pasijához" költözött volna ? Azt írod, senkijük nem él már, nem örököltek sehonnan semmit? Munkája volt? Félretett pénze nincs? Ti hogy álltok anyagilag? Gyüjtötök saját lakásra? / tekintve, h ez vszínü el lesz adva/ , vagy ha innen menni kell, akkor albérlet? Szerintem ez egy elég nehéz helyzet. A legfonotsabb nyilván az, h még ha egy meggondolatlan lépés is volt a gyerekvállalás, az a szerencsétlen újszülött ne kezdje már úzött vadként az életét...nyilván az adott helyzetet meg kell oldani, nem kérdés. Ideiglenesen több megoldás is létezik, a nehéz inkább az h mi lesz 1,2, x év múlva. Mikor jön el, és hogyan az a pont amikor ti azt mondjátok, h na eddig segítünk, mostantol önálloan kéne... Tehát amit én tennék, az azt hiszem, egyértelmúen a segítés jelenleg, de meghatározott időre. Mondjuk ha abbol indulunk ki, h neki lesz gyed , akkor azt mondanám, h semmi másra ne költsön, csak a gyerekre, a kajábol jut egy harmadiknak ott ahol kettő jollakik, a rezsit meg bevállalnám helyette - ha mindkettötöknek van munkátok - és megmondanám, h mindennt, ami marad tegyen félre, mert x idő mulva ti ketten szeretnétek a közös életet elkezdeni, nem vele és a kisgyerekével. De az elején, ha tényelg nincs más megoldás, másodlagos lenne, h mennyire kényelmes ez így, és az is, h anyagilag is nehéz lenne, mert a testvér az testvér. Vagy keresni egy icipici albit, követelni pénzt a gyerek apjátol, és költözzön oda.

Hát, a #16-os és #17-es válaszokkal tudok leginkább azonosulni. Annál gusztustalanabb hozzáállást én sem tudok elképzelni, mint amikor valaki kisgyerekkel együtt nem tud magával mit kezdeni: gondoltál volna erre, amikor vállaltad! Arról meg már nem is beszélek, hogy baromi jól választhattál, ha a közös gyermeketek újszülött korára már jól szét is mentetek! Gratulálok!

Egyértelmű: NEM!

Ezt ebben az esetben egyedül NEKED kellene eldönteni, a pároddal megbeszélve. Én éppen a kapcsolat megmaradása érdekében nem engedném, legfeljebb vendégségbe, max 1-2 hétre, ha biztos lennék benne hogy utána elmegy. Nekem a Keresztlányom költözött a közös házba, már 18 volt, és semmit nem csinált. Mindent én takarítottam, pakoltam utána, pedig még egyezség is volt az elején. A Férjem testvére (az anyja) megsértődött, amiért piszkáltam hogy pakoljon el maga után, ne várja hogy a meló, a gyerekek mellett plusz "gyereket" lássak el, szóval a végén még én lettem a szemét, akit utálni kell, noha egy teljes évig még el is kellett tartani, mert nem volt pénze sem. Inkább megmondanám, hogy bocs, de nem.