Hogy kezelnétek az olyan családtagokat, akik jelentéktelen emberként kezelnek téged és fittyet hánynak rád, ha megis szólalsz (egymással beszélgetnek tovább, vagy meg se hallják amit mondasz vagy kérdezel)?

Bunkóság, pláne rokon részéről. Nem így kéne kezelni (lekezelni) bárkit, még ha tapasztalatlan is egy adott témában.

Kérdezz rá, miért csinálják?

De, magadnak is tedd fel a kérdést, esetleg nem te vagy-e túl "erőszakos", esetleg sokat kérdezel ilyesmi.

De igazad, van engem is zavarna.

Nekem egyszer apám azt mondta hogy akkor költözhetek el otthonról ha majd ő engedélyt add rá és életképesnek tart arra hogy önállóan éljek. Van egy párkapcsolatom 6 éve. A nővérem 18 évesen lelépett. Persze neki könnyű volt, apuci fizette az albérleti díját. Ő csak lakott, és dolgozott. De azt a pénzt elköltötte műköröm, hajfestés stb. De apucinak Ő a büszkesége. Nem mondom hogy nem fáj, de az elmúlt évek során amiket kaptam viselkedésbe úgy kialakult bennem egy olyan viselkedési forma hogy lesz@arom. Persze nem mindig megy. Mindig meggy a vita hogy a nővérem többet kap mint én. De ők azt mondják egyformán szeretnek, én nem így gondolom. Vannak dolgok amit megkapok, de nekem nem azokra van szükségem, hanem a támogatásra és itt nem pénzbeli dolgokra gondolok. Támogatásra olyan téren hogy igen is én is vagyok a szemükbe valaki. Támogatni abban hogy elmegyek és ha baj van akkor még mindig vissza tudok menni amíg ők vannak.

Én mondtam apámnak 26 évesen nem fogom megkérdezni hogy apuci akkor elköltözhetek?

Nekem a saját szüleim ilyenek. Abszolút nem érdeklem őket, egyiküket sem. Csak feszültséglevezetésnek voltam mindig is jó, de mivel már azt sem hagyom, így egyszerűen elélnek mellettem, mint két idegen.

Tenni nem tudok semmit sem. Gyűjtögetem a pénzem, tanulok, aztán idővel majd elköltözöm.

Fájdalmas dolog átélni, de ez az ő szegénységi bizonyítványuk. Szerintem legyél illemtudó és ennyi.

Ne szólj be nekik ezért, hagyd rájuk. Úgysem változnak meg.

Kár emészteni magad.

Én akárhányszor elkezdek egy mondatot, a második vagy harmadik szónál beleszólnak, mintha fel sem tűnne, hogy beszélek. Néha közlöm, amikor ők is a második v. harmadik szónál tartanak, hogy éppen elkezdtem egy mondatot és szeretném befejezni, de a kutyát nem érdekli. Amikor végigmondják a magukét, nyomok rá egy igent és kész. Korábban sírtam is emiatt, de kár az energiáért.

Nekem ilyenek a kereszt-szüleim, pontosabban inkább a keresztanyám.

~ Bocs, ha amit írok, az nagyon hosszú lesz.(:

Szóval... Nyáron elutaztak a távoli rokonainkhoz Alföldre.. Ott van 3 kisebb lány, egyik annyi idős mint én ( 12 éves ) , és mióta hazajöttek onnan, azóta hallgatom a keresztanyámtól a következőket:

- Te nem vagy rendszerető. Látnád, hogy ott mit csinál Brigi (A velem egykorú lányt így hívják) ha az apja rászól, ugrik is, és megteszi azt, amit kérnek tőle... De te nem ilyen vagy, vehetnél példát róla...

...Oké, meghallgatom még milliomodszor is..

A keresztapám szülei nem laknak olyan messze, ezért minden szombaton mennek hozzájuk, és a keresztapámtól ezt hallgatom:

Dóra (14 éves, és a keresztapám tesójának a lánya. ) profi focista, nagyon ügyes, jól tanul, táncol.. Nagyon tehetséges, szép... stb...=/

Szinte mindig azt érzem, hogy engem semmibe vesznek.. De már kezdek hozzászokni. Nem is nagyon látogatom a kereszt-szüleimet, pedig egy lépcsőházban lakunk, csak ők alattunk egy emelettel.....

Teljesen együtt érzek veled..

(12/L)

~ Kinga voltam..:)

Nekem is vannak ilyen rokonaim. Szerencsére távolabbiak, és manapság már nem tartjuk a kapcsolatot, de régen nagyon rosszul esett hogy lenéztek meg butának tartottak. Az általános sulis ballagásomon közölték, hogy tisztára meg vannak lepve hogy még jutalomkönyvet is kaptam. Nekem is az a módszer jött be hogy nem foglalkozok velük. Annyira nem részletezem a céljaimat, "elcsacsogok" velük, de ennyi. Nem igazán szeretem őket, pedig értelmes emberek lennének, de aki visszahúz meg hátráltat azt ki kell kerülni. Nyugodtabban vágok bele valamibe ha biztatnak, vagy hozzám közelebbi családtag próbál észérvekkel lebeszélni valamiről. Ne vedd a lelkedre.

Egyébként mennyire közeli családtagok? Szüleid vagy távolabbi?

Ez még mindig jobb,mint mikor nyíltan lehülyéznek,pofákat vágnak Rád,és látványosan bunkóznak Veled.Exsógornőm rendszeresen megtette.A végén már csak köszönésre méltattam (jó,anyukájába is elküldtem).

Egyébként abszolút megértelek.A tanácsom annyi,hogy tégy úgy,mintha a világon sem lennének.Elvégre ők neked pont annyit számítanak,mint amennyit te nekik.