Hogyan győzzem le a mérhetetlen féltékenységem? És mit tegyek, hogy ne "szeressék el" a gyerekeimet?
Egy elég hosszú és csavaros történetről van szó, igyekszem röviden leírni.
30 éves vagyok, volt férjemmel van két közös gyermekünk, elváltunk, mert ő megcsalt a kolléganőjével, amit a mai napig nem értek, de mindegy. Nem vagyok buta, diplomás, jó kinézetű és alakú, ápolt, nyitott és barátságos ember vagyok, de nem azért annyira kihívó. Ez a nő négy évvel idősebb nálam, a párom évekig gyűlölte állítása szerint: 4 évvel idősebb nálam, ilyen szende, visszahúzódó, de okos és karrierista nő, ahogy én hallottam, mert az egyik barátnőm is együtt dolgozott velük, ő ismerte a férjem új nőjét személyesen.
Aztán egy nap beállított a férjem, hogy együtt vannak, amit nem igazán értettem, mert hallottam a munkahelyről, hogy nem igazán bírnak még dolgozni sem együtt, ki nem állhatják egymást, már szócsata is volt köztük stb. Aztán pár nap alatt ripsz-ropsz egymásba estek és én fogtam magam, elváltam.
Be kell ismernem, hogy féltékeny vagyok erre az állítólagosan szerény, visszahúzódó nőre, hogy mivel babonázta meg a férjemet... aki állítólag évekig szabályosan gyűlölte őt. Mert a barátnőmtől, aki még mindig együtt dolgozik velük, mesél ezt azt: állítólag mintha valami első nagy tiniszerelem lenne, úgy néz ki az egész, amit már nem csak ő vett észre, férjem annyira odavan ezért a nőért. Rosszul esik, értem soha nem rajongott ennyira. Ez a nő még csak most vesztette el a szüzességét is... a férjemmel, aztán 35 is lehet már.
Mivel elváltunk, a férjem elviszi hozzájuk a gyerekeket, ezzel természetesen semmi bajom. De mintha lányunkat és a fiunkat is megbabonázta volna ez a nő, a gyerekeim már napokkal előtte várják, hogy mehessenek hozzájuk, egyenesen imádják az új "anyukájukat", aki mondjuk gyerekekkel is foglalkozik.
Most pedig 600 méterrel lebegnek a föld felett, mert babát várnak...
Légyszíves adjatok valami tanácsot, mert úgy érzem, megőrülök! A férjemet mér elvették, most úgy érzem, a gyerekeim jönnek...
Legszívesebben elutaznék innét jó messzire, hogy soha többet ne kelljen hallanom róluk semmit...
Bocsánat a kusza sorokért, de mindig ideges vagyok, ha erről kell írnom :S Azt is rosszul írtam, a barátnőm még mindig ott dolgozik és jóban van ezzel az új nővel is, onnét tudom ezeket a dolgokat.
Egész eletemben talán soha nem éreztem magam ilyen roncsnak: mindig életvidám, kedves voltam, most mint vmi depressziós. De ha elmennék küldöldre, mi lenne a gyerekekkel? Most tényleg úgy érzem, máshogy ezt nem tudom kiheverni!
Elégedetlen vagy önmagaddal. Az egod sérült, amikor a férjed elhagyott egy másik nőért. Ennyi itt a probléma.
Annak kifejezetten örülnöd kellene, hogy az új anyut ennyire szeretik a gyerekek. Ez ugyancsak az egodnak rossz, viszont a gyerekeknek jó.
Szerintem ahelyett, hogy a múlton eszed magad, és velük foglalkozol, éld az életed.
Menj el, ismerkedj amikor a gyerekek nincsenek otthon, és találd meg te is a nagy őt, mint a férjed.
Ezen változtatni nem fogsz tudni, csak és kizárólag a hozzáállásodat másíthatod meg. Azt viszont muszáj lesz a nyugalmad érdekében.
Szóval kitartás, faramuci helyzet ez.
Azon is elgondolkodnék a helyedbe, hogy miért vagyok féltékeny egy olyan nőre, aki belelépett egy házasságba, miután 35 évig nem kellett senkinek.
Neki ez kényszermegoldás volt, hiszen akit 35 éven át senki nem akar med.ni az olyan is lehet.
Szerintem egy kis nyomoronc, legalábbis lelkileg kész van. A kapcsolatuk meg elég hektikus, ha egyszer utálják egymást, majd ez átcsap fellángolássá. Ne félj majd elmúlik a fellángolás, és marad a rideg valóság egy gyerekkel kiegészítve.
Köszönöm a válaszokat! :) Rendesek vagytok.
Igazad van 2., ezen túl kell lépni, gondolkoztam már szakemberen is, mert tényleg úgy érzem, hogy engem, aki soha nem szokott besértődni meg a padlón lenni, most pont e miatt depressziós lesz... én soha nem voltam zárkózott, sem pedig visszahúzódó, inkább kedves társasági ember. Két gyerek születése után is sportolok rendszeresen, négy nyelven beszélek anyanyelvi szinten és saját nyelviskolám van. Szóval nem gondolnám, hogy "rossz" nő lennék. Mondjuk az tényleg elgondolkodtató, hogy valaki 35 évig senkinek se kellett, most meg jön és széttúr egy házasságot :S
"állítólagos szerény, visszahúzódó nő"
Ezt úgy írod, mintha valami negatív tulajdonság lenne, férfiak körében ők a legnépszerűbbek, az öntelt, nagyképű, harsány nőkből Dunát lehetne rekeszteni.
Kedves Sorstárs!
Hát sajnálom :(( Nem lehetett egyszerű. Én is remélem, hogy visszakapja az élettől, bár nem vagyok egy bosszúálló típus, de egyszer fájjon már neki is valami úgy, ahogy ez nekem! Facebookja nincs, ha beírom a nevét a keresőbe arra se jön ki semmi, szóval mintha nem is ezen a bolygón élne... na mindegy, majd csak lesz valahogy. Annak örülök, hogy szeretik a gyerekek (jobb mintha utálnák), de most már jön az, hogy ellenük hangolom, pedig soha a gyerekeknek semmit nem mondom az új kis családról...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!