A családom sajnálja a vendégeimtöl az ennivalót. Normális ez?

Sajnos ez ellen szerintem nem lehet tenni semmit, mert nem észérvek vezérlik őket, hanem az érzelmeik. A tesód és a barátja többet jelent neki(k), mint te és a barátaid.

Egyik barátnőmnél ugyanez volt, csak a jelenlétünkben fakadt ki az anyja, pedig mi vittünk is rágcsát, meg üdítőt. (Barátnőm megkínált minket a süteményből, amit az anyja sütött.) Azóta nem is szívesen megyünk hozzájuk, kétszer, ha voltunk, akkor is azért, mert beteg volt és mondanom se kell, hogy nem maradtunk sokáig. Inkább úgy intézzük, hogy ne kelljen náluk találkoznunk.

Szegényke.Anyád nem normális.Kezeltesd.Vagy beszéld meg vele a dolgot.Az nem jó hogy kivételezik.

Régen, amikor én voltam gyerek, a saját barátaim nem igazán ettek nálunk, vagy ha eleve tudtuk, hogy hosszabb ideig leszünk valakinél, sosem mentünk "üres kézzel" így nem nagyon voltam felkészülve arra, hogyan kell kezelni az olyan helyzetet, amikor a gyerekeim barátai elkezdek hozzánk járogatni és bizony elszaladt velük a ló. Néha rendesen kifosztották a hűtőt, megették a legdrágább felvágottakat, vagy azt, amit pl másnapra szántam a családnak. Le kellett ülnöm a gyerekeimmel és megbeszéltük, mit lehet és mit nem és lefektettük a játékszabályokat is. Amikor még kisebbek voltak, megbeszéltük, hogy a hűtőben mindig van zsír, margarin, van itthon kenyér, lila hagyma, amivel szó nélkül is megkínálhatják a barátokat, de ha valami komolyabbal szerették volna vendégül látni őket, azt előre egyeztettük, hogy belefér a költségvetésbe, vagy sem. Amikor már nagyobbak lettek - 16-17 éves kortól - már ők maguk vásároltak be erre a célra saját pénzből, összedobták a barátokkal az alapanyagot, megbeszélték, ki mit hoz és vagy a gyerekeim főztek, sütöttek előre, vagy együtt álltak neki nálunk és azt ették. Anyukádnak úgy gondolom, az lehet a lelke mélyén a problémája, hogy nem beszélted meg vele előre, nem kérdezted meg, mit szól hozzá, ha megkínálod a barátnőket az otthoni dolgokkal, pl azzal a sütivel, amit anyukád sütött. Ez számára rossz érzés, hogy még csak meg sem kérdezed, megkínálhatsz-e az általa készített kajával valakit. Biztos vagyok benne, ha előre megbeszéled anyukáddal ezeket a dolgokat, pl az anyagi részére is rákérdezel, tisztázod, mivel kínálhatod meg a barátaidat és pl Te sütötted volna a sütit, akkor másképp alakult volna ez a helyzet.

Utolsó, szerintem teljesen jogos amit írtál, de a kérdező anyukája is lehetett volna legalább feleannyira jó fej, mint te a gyerekeiddel. Az, hogy a háta mögött panaszkodik, nem oldja meg a problémát, és persze a kérdező előtt is ez a minta van, tehát nekünk panaszkodik - ördögi kör. Persze jó ötlet, hogy beszélje meg a kérdező az anyukájával, de ha ezt is gyerekesen reagálja le az anyuka, akkor megette a fene.