(Ti mint unoka), a nagymama mennyire játszik fontos szerepet az életetekben?

Engem nagymamám nevelt fel. Már meghalt 2005-ben.

ő is ilyen volt, de csak a javamat akarta és ő is mindenbe beleütöte az orrát,ami akkor nagyon idegesített. Mostanra már rájöttem, hogy csak aggódott, és nem akarta, hogy rossz helyekre, rossz társaságokba keveredjek és bajom történjen, vagy az életbe semmire ne vigyem, Bármilyen idegesítő olt akkor, azért tette, mert ennyire szeretett. Felhívott ha késtem 10 percet a munkából még 25 évesen is. Tudjátok mennyire hiányzik, hogy valaki felhivjon, hogy: szia minden rendben? csak azért kérdeztem, hogy nincs e valami baj. a hangja amikor felvette a telefont, meg mikor mindenről kikérdezett :)

Nagyon nagyon hiányzik. Addig becsüljétek meg amig vannak nagymamák. Azért tesznek mindent mert ennyire szeretnek minket és féltenek, nem pedig rosszból és kiváncsiskodásból.

Én nem emlékszem a nagymamámra. Ő engem láthatott max 3×.

Utál minket, mi is Őt.

Az enyém is teljes mértékben mellettem áll. Most jelenleg ők "tartanak el". Egyetemre járok, a szüleim nem tudnak támogatni, ők megtehetik. Így, most, ebben a helyzetben pláne olyan érzés, mintha két anyukám lenne. Rendszeresen felhív, hogy mit csinálok épp, hogy vagyok, nincs-e gond... De nem akaszkodik rám, nem mondja meg mit csináljak. Mondjuk, azért már 20 éves vagyok, csak nem balhézna. Sőt, néha olyanokat mond, hogy csak kamillázok. :D

Még nyár végén felmerült, hogy akkor összeköltözöm egy kis lakásba a párommal, mert mégiscsak kényelmesebb lenne, ha már úgy is egy helyen tanulunk. Csak annyit fűzött hozzá félvállról a széken állva, mikor a szekrényből pakolt, hogy:

"Nézd kislányom, semmit nem kell elsietni, de a puding próbája az evés. Házasságban még ne gondolkozz, de ha megértitek egymást, és a sex is jó, hát miért ne költöznétek össze? Csak a védekezésre ügyelj, hatvan évesen még fiatal vagyok ahhoz, hogy dédmama legyek" :D

Majdnem lefordultam a székről, olyan vicces volt. :)

Szóval, aranyos, jófej, nagyon sokat segít, és anyukám mellett ő áll az első helyen :)

20/L

Nagyon szeretem. Félig ő nevelt fel (a másik félig én magamat)... Olyan, mintha az anyám lenne.

Néha nagyon idegesítő tud lenni, főleg, mikor a ruháimba szól bele (Vegyél fel kabátot! Jaaj, már megint ez a rövid szoknya, de hát hideg van!), vagy az étkezésemet kritizálja (Alig eszel! Egyél, mert rosszul leszel! Ugye nem fogyókúrázol?!?!), de tudom, hogy csak aggódik. :D

Rossz belegondolni, hogy egyszer el fog menni. Remélem még sokára, annyira nem idős. Rajta kívül a családomban senki nincs, aki ilyen közel állna hozzám.