Veszett-e el valakitek a háborúba?

Nekem egy rokonom halt meg az 1956-os forradalomban. Harcolt a megszállás ellen... Külön sírja nincsen, a temetőben levő síremléken rajta van rajta a neve a többi elesett katonáéval együtt.

Valamint a barátom rokonának az apukáját elvitték a szovjetek a gulágra. Elfogyott otthon az élelmiszer, elindult az Alföldre, és az egyik ismerőse látta, ahogy a szovjet katonák felrángatták egy teherautóra, mert nem volt meg a létszámuk.... Soha többet nem látták...

Senkim sem esett el, nagyapám megjárta a Dont, de élete végéig szerintem nem jött rendbe "lelkileg". Nagymamáim úgy meséltek a háborúról, mintha szépítették volna, a "borzongós részeket" kihagyva, vagy annál érezhetően másfelé terelték a történet menetét, így ilyesmiket, amiket itt olvastam, sosem is hallottam tőlük. Férjem nagymamája a háborúban lett terhes férjem apjával, nem tudni, kitől-hogyan, senki nem beszélt róla, a leszármazottak meg talán tapintatból nem mertek kérdezni... Szerintem nem azok az áldozatok, akik meghaltak, azok csak befejezték az életüket - az áldozatok az életben maradt hozzátartozóik, és akik túlélték a megpróbáltatásokat.

Akik úgy érzik, valamiért kihat életükre az elveszett rokon, valamiért a normálisnál jobban foglalkoztatja őket, szíves figyelmébe ajánlom a családállításokat, Bert-Hellinger írásait.

A kötözködéshez OFF: Ezen az oldalon nem egyszerű feltenni olyan kérdést, amibe nem lehet belekötni! Még egy ilyen kérdésre is, hát meg mégha problémád van, akkor mintha késsel dobálnának, ahelyett, hogy a kérdésre válaszolnának. (Ilyet feltenni sem érdemes, 20-ból 19 válasz "késdobálós", a végén rosszabbul érzed magad, mint előtte!!) Az egész gyakori kérdések erről szól, szinte minden kérdés hemzseg a kötözködéstől, a moderátorok azt írták egy személyes levelemre, hogy képtelenség követni, nem tudják törölni az összes ilyen választ.

Nagyapám testvére családostul kivándorolt Amerikába. A gyerekei már ott nőttek fel, a legidősebbet besorozták és elvitték Vietnámba. Hogy pontosan hol, hogyan halt meg nem tudom, nekünk csak egy régi fénykép maradt, na meg egy levél az édesanyjától.

Mindkét nagyapám túlélte a II. vh-t, egyiküket elakarták vinni az oroszok - leugrott a vonatról, a másik pedig utász (nem tudom így írják-e?) volt - ő sokat mesélt gyerekkoromban, de a rossz dolgokat mindig elhallgatta.