Veszett-e el valakitek a háborúba?

kedves értetlenek, hadd segítsek nektek. a kérdés így szól: "Veszett-e el valakitek a háborúba?" - a magyar nyelv szabályai szerint természetesen az "a" határozott névelő, mégis, értelemszerűen ebben az esetben általánosságban kérdez rá a háborúkra a kérdező. Hasonló nyelvtai jelenség, mikor azt mondjuk: "Engem meg fognak szidni" - ilyenkor sem úgy értjük, hogy "Ők", hanem általában véve valaki meg fog szidni, pedig nyelvtanilag szigorúan véve így lenne a helyes.

Az egyetlen kikezdhető rész a mondatban a "háborúba" szó, amely végéről hiányzik az "n" betű. Így ugyanis (szintén szigorúan véve) úgy értendő, hogy "bele", és nem pedig a háborúbaN, háború alatt. Viszont alapvetően ez is használatos így, érthető (ha valaki érteni akarja). Mint ahogy azt is értjük, hogy "Beleőrült a magányba".

Alapvetően tehát a kérdés értelmes, még akkor is ha meg lehetne fogalmazni szerencsésebben, pl úgy, hogy: "Van -e olyan rokonotok, aki háborúban halt meg, vagy tűnt el?".

Az apám, a 2. világháború végén örökre eltűnt.

56'--ban, nov. 4.-én, barátom. 17 éves volt.Az oroszok egy egész tár lőszert lőttek bele.Nemvolt részese semminek.

Kopjafa van állítva az áldozatoknak.Magát az eseményeket egész másként kommunikálják, mint ahogy történt.

Értetlenkedő, nem szúr szemet, hogy rajtad kívül mindenki megértette a kérdést? Direkt teszed a hülyét, vagy jön magától? Válaszolj a kérdésre, és ne offolj!

Egyébként nekem 2 dédpapámnak is nyoma veszett a II. világháború során, egyik távolabbi rokonomat pedig '56ban lőtték le.

Szerintem a kérdés abszolút érthető, és szép. Nem értem valaki miért jön pont ide kötözködni.

Nagymamám rengeteget mesélt a második világháborúról. Ő akkor volt kislány. Elmesélte hogy a fiatal lányokat befalazták, hogy ne legyenek kitéve az orosz katonák erőszakoskodásának. Hogy volt olyan nő, akin kilenc orosz katona ment végig, úgy hogy a férje fogta a kezét, de nem tehetett semmit a feleségéért, mert azonnal agyon lőtték volna. Azt is elmesélte, hogy a lány testvérét, aki akkor 17 éves volt, mellette lőtték agyon mert nem akart engedelmeskedni. Az ő sírja annak a falunak a temetőjében van, ahol nagymamám is lakik, és lakott akkor is.

Anyu felöli ágon a dédipapám katonáskodott, majd több évig volt hadifogoly. Több katonával sikerült megszökniük. Azt már csak dédimamám mesélte, hogy 8 évet várt, mire egyszer csak besétált a kapun, de azt a pillanatot sosem fogja elfelejteni. Szegény papi nagyon megszenvedett, beteg lett stb, de büszke vagyok rá, és örülök hogy még megismerhettem! :)

Szeretem hallgatni a történeteket a háborúról, mert ahogy ezt a még élők mesélik személyes tapasztalatként, egyszerűen beleborzongok.

A kérdésed nem volt félreérthető.

Az áldozatok nem csak azok voltak akik odavesztek.

Hat évesen az egyik nagy pályaudvaron két szőnyeg bombázást éltem túl.Az emlékművet megúsztam, de csak azt.