Tőletek milyen gyakran kérdezik meg, hogy vagytok?

Párom megkérdezi, illetve az ő családja is. A barátaim is. Család nem, sosem volt divat.

Nekem elég, ha az kérdezi meg, akit tényleg érdekel, "bájcsevegésre" annyira nincs igényem.

Az emberek többsége csak udvariasságból "érdeklődik".

Én nem szoktam mindenkitől megkérdezni, csak aki tényleg érdekel.

Munkahelyen mindenki minden találkozásnál ezzel indít, ha hétfő reggel sorozatgyilkos fejjel futkosok fel alá mit mondjak neki? Udvariasságból megkérdezi, én pedig udvariasságból jól vagyok.

Ha én udvariasságból megkérdezem, akkor a leukémiás kolléganőm mindig egész jól van pedig nincs jól, csak ő sem fogja elmesélni a zárójelentését...

Család is megkérdezi, nekik el szoktam mesélgetni bővebben, de az anyóséknak nem fogom az orrára kötni az összes személyes problémámat.

Minden nap van valaki... Ha mas nem a parom, hogy mily napom volt, hogy vagyok...es viszont, de rajta kivul is akad , ha osszefutok valakivel, persze ilyenkor nem konktan arra vagyok kivancsi, hogy o hogy van lelkileg, es fizikailag, hanem arra mi tortent vele, de persze ha eppen influenzabol jott ki(most csak ram valamit) akkor az is erdekel, ha eppen izgatott valam miatt (pl a gyerek elso napja az oviban...v akarmi ) az is erdekel....

En enm erzem azt h annnyira magukkal foglalkoznanak az emberek. Maximum a szamomra csak ismerosok...de sem szomszedjaink sem a rokonaink nem ilyenek (a nagymammekat leszamitva...o kerdez, aztan elfelejti megvarni a valaszt...)

Vannak olyanok, akik kötelezőnek érzik, nekik azt szoktam kiabálni, hogy "Fel vagyok háborodva! Nem tudsz vele mit csinálni! Fel-vagyok-háborodva, és kész."

Egy nagyon nagy figurától tanultam.

9-es, ez jó :)

Én mindig valami totál bagatell (de igaz) dolgot mondok magamról. Pl. "Köszönöm a kérdésed, éppen kicsit szorít a cipőm."