Pályaválasztás, szülő?

Szüleim kijelentették, hogy csak akkor mehetek egyetemre, ha olyan egyetemet választok amelyiken megéri tanulni, és lesz is belőlem valaki. Rendben van, természetesen ezt megértem, a gond ott kezdődik, hogy ez számukra az orvosiban kimerül. Világéletükben fizikai munkát végeztek, ma próbáltam megmagyarázni, hogy van egy csomó lehetőség, mindenképp szeretnék diplomát szerezni az egészségügyön belül. Gondolkodtam az orvosin is, de szívesen lennék egy fizioterapeuta is. Szüleim viszont nyilván az orvosit támogatják, mivel nem tudják mivel foglalkozik, pontosabban nem áll közel hozzájuk a fizioterápia tudománya. Én úgy érzem ezzel a foglalkozással nyugodt életem lehetne, ugyanakkor a fiatalságomat is élhetem kicsit. Orvosival a jövő ugyebár biztosított, de lemondásokkal jár. Tudom nehéz az orvosi, de úgy érzem meg tudnám csinálni, képes lennék rá, sok a lehetőség, csak van egy olyan "buta" érzésem, hogy a fiatalságom megy rá. Továbbá próbáltam megértetni anyuéknak, hogy van más szak is, amellyel érvényesülni lehet, nem csak az orvosi. Ők meg arra építenek, hogy a pénz a legfontosabb. Ha nincs pénzed nem tudsz csinálni semmit a világban, meg hogy én ezt még nem érthetem meg (19 évesen.......). Szó volt egyszer arról is, hogy az ember a szakmáját, munkáját szeretnie kell. Erre nekük az volt a válaszuk, hogy ők sem szeretik a munkájukat mégis csinálják, mert ebből élünk, és az üzletnek mennie kell. Tudom, hogy értünk is csinálják, de kicsit nyomás alatt érzem mikor jönnek, azzal, hogy: Menj orvosira, elvégzed, jó fizetés, család kell, eltartod a családod, gyerekek mittudoménmi... Annyira idegesít, hogy a környezetem így fogja fel ezt. AKárhogyis szóba került a pályaválasztás egyből azzal jöttek, hogy jaj menj orvosnak vagy gyógyszerésznek, mert jól megfizetik. ITt most velem van a probléma vagy tényleg jól látom, hogy mindenkit megbolondít a pénz?