Rokon vagy ismerős akinek elsőre minden összejött?

Volt ilyen rokonunk. Néha kicsit dicsekedett, olykor kibukott belőle a lekezelő hangnem, de ettől eltekintve jó volt vele a kapcsolatunk. Most nagyobb kakiban van, mint a tágabb családból bárki. Én sajnálom őt, főleg mert alapvetően egy jóindulatú ember és valószínű, hogy ezerszer megbánta, hogy annak idején olyan lekezelő volt időnként.

Ezt leszámítva olyanról tudok, aki bár szerencsés volt bizonyos tekintetben, de mellé talpraesett is, nem hagyta kicsúszni a kezéből a szerencséjét.

Az öncélú dicsekedés igencsak bosszant, ilyenkor idegesít az ilyen ember, de amúgy inkább csodálom őket, és ha úgy esik, megkérdezem, mi a titkuk.

Mit mondhatnék, írtam ugye előbb a két példát...Hát bevallom, néha én is irigykedem a hasonlókra, de sokszor az is eszembe jut, hogy azért valahol biztos nekik is megvan a maguk nyomora, mert teljesen 100%-ig tökéletes életet én még nem láttam, vagy legalább is olyan embert, aki teljes mértékben mindvégig elégedett lett volna a sorával.

Na és a másik, hogy ha eddig jól is ment nekik, ki tudja mi jön még ezek után?...

Azt azért megfigyeltem, hogy ebben az egész dologban az egyik legfontosabb az, ki hogyan áll hozzá a dolgokhoz, hogyan tud sáfárkodni azzal, ami őbenne megvan.A családi támogatás csak másodlagos.Mert ismerek ám olyanokat is, akiknek a feneke alá toltak a szülők mindent, amit csak lehetett,volt, amelyiknek emellett megvolt az esze (lexikális tudása), meg szépsége is, mégsem vitte sokra, mert nem tudta mit akar, sodródott, vagy nem tudott ügyesen élni azzal, amije volt.

Akik többre vitték, nem igen pazarolták irigykedésre,bosszankodásra az időt, inkább azzal törődtek,mit tudnának kihozni abból, ami nekik(nem csak anyagi értelemben) van.Úgy tűnik, ez a hozzáállás a nyerő.

Ismerek ilyet én is, habár ő az a fajta, akinek állandóan nagyszerű lehetőségeket potyogtat az élet, jó képességei is vannak és mégsem él velük.

Jó egyetemre járt, jó végzettsége lehetett volna, a tehetsége is megvolt hozzá, sőt. Csak a kisujját kellene megmozdítania és bármit elérhetne,, de ő nem volt hajlandó. Hihetetlenül lusta. Egyetemről kirúgták, keresett munkát és talált is (ráadásul egy olyan régióban, ahol magas a munkanélküliség), de ezt sem becsülte meg. Azóta állásról állásra bukdácsol, az első néhány hétben mindent belead, aztán nem érdekli és kirúgják. Volt irodai, fizikai, sőt, szakmájába vágó munkája is (annak ellenére, hogy nem fejezte be az egyetemet) mégsem tudja megtartani egyiket sem. Hogy hogy talált ennyi munkát? Hát mindig hatalmas szerencséje van.

Szerintem ez még idegesítőbb, mint az amikor valakinek csak simán könnyen megy minden.

nekem sok minden sikerult az eletben 2 foiskola 2 nyelvvizsga jo allas es mellekallas kulfoldon szereto ferj gyerekek szep haz jo baratok soc munka.De tudjatok miert? soha csaladom nem segitett onnaloan ertem el mindent.

Ami nekem van az akaratero szorgalom kitartas fenek tanulni es egy fontos dolog. SOHA nem neztem kinek hogy megy a sorsa es nem sirankoztam Egyszeruen tanultam igyekeztem torekedtem es szegeny csaladbol jottem egy taskaval indultam el a vilagba.

optimista vagyok semmi es senki nem allithat meg ha valamit el akarok erni Kidobnak az ajton bemaszok az ablakon.Erom soha nem fogyott el meg akkor sem mikor gyes helyett foiskolaba jartam.

Az egesz eletnezet es kitartas kerdese semmi szerencse nem kell hozza.