Megpróbálnátok az unoka létével megváltoztatni az édesanyátok hozzáállását, vagy már ne reménykedjek, hogy változik?

Édesanyámat évek óta nem láttam. Amiatt, mert apám agresszív vele (alkoholista), én pedig hiába próbáltam egész életemben rávenni arra, hogy hagyja el, nem tette. Én pedig egy idő után besokalltam. Szeretem az édesanyám, de pont ezért nem vagyok képes rá, hogy gyakorlatilag végignézzem azt, ahogy él. Lennének lehetőségei, az ő háza, de akár velem is élhetett volna, úgy érzem mindenféle kiutat felajánlottam neki az évek alatt. Egyiket sem fogadta el, kitart az apám mellett. Nekem hiányzik, de így nyugodtabb az életem. Persze van, hogy rá gondolok, de már nem emésztem vele magam napi szinten.

Most kisbabát várok, nem tudom, hogy keressem-e meg vagy sem. Félek, hogy ismét elutasítja a segítségemet, én viszont nem akarom újrakezdni azt amit régen csináltunk. nem tudom, hogy egy unoka, az hogy láthatja, motiválhatná e őt eléggé abban, hogy végre egy jobb életet éljen.