Miért hagyják szenvedni a súlyosan sérült gyermekeket?

Ilyen mindenhol van, ahol nincs rendes magzati diagnosztika, nem csak vietnámban. De a fejlettnek mondott nyugati egészségügyön is átcsúszhat 1-2 eset. :(

Itt az a baj, hogy ki dönt életről és halálról? A gyerek szellemi fogyatékos, tehát a saját helyzetét nem tudja felmérni, hogy nagykorúvá válva eutanáziát kérhessen és ennek bármi perdöntő alapja lehessen. A szülőkre sem bíznám, mert egyes csúszómászók biztos hamis orvosi papírokkal próbálnának szabadulni a gyerektől azzal a felkiáltással, hogy szellemi fogyatékos, mert nem akarták, vagy mert lány lett. Akkor az orvosok? Megölik a gyerekedet, mert nem felel meg vmi kritériumnak? Egyik sem működőképes...

A képekre nem kattintottam rá, nem tudom, hogy milyen szinten vannak a gyerekek, de ami eszembe jutott hirtelen:

Ha voltál már szellemileg sérült emberek között, akkor rájössz, hogy ők nem boldogtalanok, ahogy te elképzeled. Ha sok szeretetet és törődést kapnak, akkor ők képesek a boldogságra. Például volt indexen videó down-kóros emberekkel, akik beszéltek arról, hogy mit csinálnak az otthonban, ahol élnek. Tudták, hogy ők mások, de volt valami kis futószalagos munkájuk és élni akartak. Azon (is) dolgoztak, hogy a társadalommal megismertessék magukat, és hittek benne, hogy fontos amit csinálnak. A maguk módján teljes életet tudtak élni, csak ez neked szörnyű, mert egy olyan háttér tudással mész neki a problémának, ami nekik valósszínűleg nincs meg.

Először az első hozzászólónak írnék valamit.

Ha nincs jogunk beavatkozni, az életbe, akkor pozitív irányban sem lenne szabad, nem csak negatívba. Nem azt mondom, hogy ne segítsünk senkin, csak az ő álláspontja szerint segíteni sem szabadna (mert azzal is szintén eldöntjük ki él, ki hal). Vagy ha mégis, akkor a negatív irányt, vagyis a megölést miért veti el? Igaz, ha meg nem segítenek, akkor az megint csak halálhoz vezet, tehát ez így nincs rendben. Márpedig sok fogyatékkal születőnek durva beavatkozások kellhetnek, hogy életben maradjon.

A kérdésre válaszolva:

Általában maga a fogyatékkal élő nem úgy fogja fel, hogy ő a fogyatékos, hanem neki ez a természetes, tehát akár boldog is lehet. Viszont a legtöbb esetben a szüleinek hatalmas terhet jelent. Főleg az olyanok, akik semmit nem tudnak önállóan csinálni. Ilyenkor teljesen a szüleire van utalva. Erre akár egy kapcsolat is rámehet.

Jajjjj ez olyan borzasztó!

Legszívesebben a Föld összes ilyen gyermekét magamhoz ölelném!!