Kire és miért mondják azt, hogy "szeret szenvedni"?

"olyan, aki ha virágillatot érez, keresi a koporsót"

Nagyjából az ilyen típusú emberek, akiknek hiába mondja mindenki, hogy az élete tök jó, teljesen normális, akkor sem hiszi el, mert azt hiszi neki van a legszarabb élete a világon. Mindenki másé jobb és szebb. Önző..

Mártírkodó embernek is hívják, és nem összekeverendő a valódi mártírral!

Az ilyen ember akkor érzi jól magát - bármilyen furcsán is hangzik -, ha szenvedhet. Vagy inkább, ha szenveleghet.

Mindig a másik alá licitál, hogy ő van rosszabbul (ez akkor nagyon veszélyes, ha olyan emberre tapad rá, mert az is kell mártíkodáshoz, a közönség!, aki valódi áldozta és tényleg a padlón van), folyton sír és panaszkidik, mindig csakis őt veri az Isten; akkor is, ha valójában nagyon jól megy a sora. Addig kavarja a fekát, amíg olyan helyzetbe nem hozza magát, hogy szenvedhessen.

pl. Nem megy el sokaszorra az utolsó vizsgájára, ami természetesen azt jelenti, hogy ugrott az államvizsgája, de ezért mindig más a hibás. Nem lesz diplomája, ugrik vele az állása, de ő mindig csakis áldozat. Rongyos kabátban jár akkor is, ha milliói vannak otthon, mert ő áldozat AKAR lenni.

Soha senki nem tud neki semmivel örömet szerezni, mert biztosan találni fog valamit, ami miatt sírhat és megsértődhet. Beleszertetett a szenvedő mártír szerepébe, és úgy maradt.

A depressziósok között akad ilyen ember, de nem minden depressziós ilyen. Azok között érdemes ilyen típust keresgélni, akik soha nem akarnak meggyógyulni, mindig találnak valamilyen kifogást arra, hogy miért nem javulnak. Valójában szeretnek szenvedni - bizarr, de igaz. Mazochistáknak is szokták őket hívni.

Olyan emberre, aki mártírkodik. Mindig panaszkodik, h jaj, neki milyen szr.

Nekem is van ismerősöm. Tisztaságmániás > csomót suvickol, pakol, vasal, stb. > kérdezzük, h kell-e segíteni, de "á, neeem" > aztán meg folyton azt hallgatjuk, h ő milyen fáradt, mert megint egész nap le sem ült.

És minden nap ez megy, folyton panaszkodik, h neki milyen szr. Szánom az ilyen embereket, ostobák és kicsinyesek.

Nekem van egy ilyen munkatársnőm,mint amilyet a 4-es válaszoló leírt.

31 éves,van egy férje aki jól keres,van egy örökölt háza is.Természetes úton nem lehet terhes,de kezelésekre jár,az orvosa azt mondta,hogy 3-4 hónapon belül összejöhet a pici.Én kb.egy éve ismerem,de már bánom.Az én nyakamra jár szenvedni.Annak ellenére,hogy sok honfitársunkhoz képest szerencsés,folyton panaszkodik,hogy ő milyen szerencsétlen,fáj mindene,fáradt,ő már nem bírja a munkát,stb.És ezt minden átkozott nap eljátsza.Mert még egy-két alkalommal oké,meghallgatja az ember,még együtt is érez vele.De ez már sok.Elment ugyan pszichológushoz,de a kiírt antidepresszánsokat eszében sincs szedni,mondván neki nincs semmi baja.