A húgom féltékeny az életemre, azért elviselhetetlenül viselkedik! Mit tehetnék?

Aztakurv@.....

Nem azzal van a bajuk hogy elmész... hanem hogy akkora arcod van hogy más már nem fér be a házba aranyom...

Szép vagy??? Ezt te miből gondolod? a szépségnek nincs mértékegysége okoska a szépség relatív mindenkinek más a szép, biztos vagyok benne h a húgod is szép csak akkora egoista vagy h ezt észre se veszed...

Most verheted magad a sok barátra de ők akkor is ott lesznek melletted ha esetleg nyakig ülsz majd a kakiba?

Mert gondolom a családod elmarod magad mellől a barátok meg a szarba nem igazán állnak az ember mellett, tisztelet a kivételnek.

Érdekes, én egyszer sem olvastam a monológodban arról, hogy "megpróbáltam segíteni a hugomnak, tarottunk szépségnapot, leültem vele tanulni, BESZÉLGETTÜNK". De még arról sem, hogy se próbáltad. Merek rá fogadni, hogy máris jön valami pedig én ezt és azt tettem jellegű mondat...

Ha ilyen szépnek, okosnak, népszerűnek érzed magad és tége4d senki nem ért meg, akkor húzz a fenébe otthonról pestre és éld az életed. Ja, vedd ezt a mondatot egy nagy rakás ncinizmusnak, de jótanácsnak is egyben, mert bár nem ismerhetjük a családod többi tagjának az álláspontját, de ha tényleg nem oda való vagy, akkor nem kell erőltetni, ami nem megy.

rendben van, hogy nem mondtad ezeket a hugodnak...de tudod, van olyan, hogy kisugárzás...a túlzott önbizalmad meg meglátszik rajtad...a viselkedéseden, a gesztikulálásodon, a mozgásodon, beszédeden....

igaza van az előzőnek...miért nem mész oda, viszel pár kencét: hugi, mit szolnál hozzá, ha tartanánk itthon egy csajos napot ketten? szépitkezünk, csokit majszolunk, filmezünk és jokat nevetünk...és kedvesen csináld...ne lekezelően vagy bármi...legyen ez az egész öszinte...

24L

Lehet, hogy magában olyan akar lenni, mint te, csak benne olyan mértékű megfelelni akarás van, belekódolva, ami miatt ezt nem meri megtenni... és nem azért irigykedik, mert te hű de szép, okos, népszerű, hanem mert ő ezt nem merné megtenni.

Sztem nyitni kéne felé. Te is hibás vagy, gondolom, le sem tojtad a fejét, mentél ide-oda a haverokkal, ezt csináltál, azt csináltál, veszekedtél vele, és "jaj, hát nééééha kibukott belőlem, hogy ő egy csőtömeg", max. nem ezekkel a szavakkal. Azért pont az olyasfajta embereknek azért az a nagy néha is iszonyat nagy sebet tud okozni. Csak itt az a gond, hogy te meg sem próbálod megérteni, hogy ő mit érezhet belül. Csak azt látjuk, hogy szted te vagy a normális, ők meg a hülyék... de azt, hogy megpróbálnád a másik oldalról nézni a dolgot, azt nem.

Ha zavar, hogy így viselkedik veled, akkor neked kell változtatnod, beszéld meg vele a dolgot, mondd, hogy benned bízhat, KÉRJ BOCSÁNATOT az esetleges beszólásokért, szájhúzogatásért stb., és kérdezd meg, hogy mi a tényleges baja. Sztem segíteni fog.

Szerintem nem különösebben beképzelt, gondolom otthon nem nyomja ezt a szöveget, a szitu miatt írta le így. Azt is írta hogy ő sem volt olyan húdeszép, de aztán elhatározta hogy változtat a dolgon. És miért ne tarthatná magát szépnek? Én is szépnek tartom magam, mégsem vagyok beképzelt, azt is tudom mik a hibáim, mégis szerintem jó az összkép és pont. A húga valószínűleg nem mer magán változtatni ezért féltékeny. Ha leülne vele szépség napot tartani nem örülne, hanem megsértődne, mert úgy érezné megszánják, lenézik, sajnálják, és csak még dühösebb lenne.

Amúgy én is csak azt tudom tanácsolni hogy hívd el magaddal, tanúsíts érdeklődést, hogy érezze hogy adsz a véleményére, fontos neked. Lehet hogy ha elhívod, akkor érdekelni fogja ami téged, mert csak dacból ellenkezik, és tesz úgy mintha nem érdekelné. Esetleg említsd meg neki hogy pl: Jól állna neked a fekete haj, ne fessük be? Vegyél neki pát sminket szülinapjára. Ezt csak azért írom, mert gondolom te is így értetted hogy változtattál magadon. Vagy valami jó ruhát. Vagy kettesbe menjetek el valahova, kocsmába vagy buliba, ahol tudna ő is ismerkedni, kicsit felnyílna a szeme, megnőne az önbizalma.

Az "én szép vagyok, a testvérem csúnya" esetet én is ismerem, sajnos. Két lányom van, kétpetéjű ikrek, 11 évesek. Az egyik lányom tényleg nagyon szép (a jóég tudja, hol szedtük össze), a másik szolidabb külsejű, rám hasonlít (nem tartom magam különösebben szépnek). Nem csúnya, de sajnos elhalványul a testvére mellett. A kevésbé szép kislányom kevésbé is népszerű, hallgatag, befelé forduló, nehezen viseli, ha együtt kell valahol a nővérével szép ruhában megjelenni, már most vannak frusztrációi.:-(

Bizony másként kell őket kezelni. És nagyon nehéz. Mondjuk nálunk azért nincs ilyen vetélkedés, remélem, el tudjuk majd kerülni. De a szebbiket már most orientálom arra, hogy nem a külső a legfontosabb és nem érezheti magát emiatt értékesebbnek! (Az élet úgyis másként gondolja majd...) Nagyon nem szeretném, ha akkora arca nőne, mit a kérdezőnek.

De tény, hogy a szolidabb külsejű kislányom lelkére jobban oda kell figyelnem már most is. Muszáj kompenzálnom a természetet.

Nem feltétlenül benned van a hiba, engem is utálnak néha már csak azért, mert létezem. Mert könnyebben mennek egyes dolgok, és kész, ezért sokan tudnak irigyek lenni.

A húgodnak kell egyenesbe jönnie magával és megtalálni a saját értékeit, nem állíthatod be magadat bénának csak azért, hogy kevésbé érezze rosszul magát. Azért viselkedik így, mert többre vágyik, mint amit el tud érni, és te minden egyes alkalommal az eszébe juttatod, már azzal is, hogy létezel, amit ő nem képes elérni. Talán baráti jobbot tudnál neki nyújtani, és segíthetnél neki, hogy kevésbé érezze magát szerencsétlennek, de a lényeg rajta múlik.

Ebből a hosszú kiírásból, csak az nem derül ki világosan, hogy a húgod hogyan érzi jól magát? Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy számára az az életforma amit él, nem megfelelő. Számodra tűnhet egy szürke, unalmas, lúzernek, de ettől ő még érezheti jól magát a tanulással, gépezéssel, otthon üléssel. Két különböző temperamentumú ember vagytok, különböző külsővel, és életvitellel. Ettől te sem leszel sem nagyképű, sem világszám, de a húgod sem egy besavanyodó félben lévő vénlány jelölt.

Csak jó, és csak rossz tulajdonságokkal bíró emberek nem léteznek. Te nagyon magabiztosnak, és elégedettnek tűnsz magaddal, holott biztosan neked is vannak hibáid. A húgodról, szinte csak negatívumokat írsz, pedig biztosan neki is vannak jó tulajdonságai. Ha közeledni akarsz hozzá, vagy konfliktusmentesebbé szeretnéd - őszintén - tenni a kettőtök kapcsolatát, akkor próbáld meg felfedezni, és értékelni benne azt, ami jó. Lehet, ez akármilyen apróság ( ügyesebb, precízebb valami házimunkában, szépen rajzol, vagy isteni muffint süt, ismer néhány jó letöltő oldalt, vagy jobban áll neki egy bizonyos szín, mint neked... mittudomén. Akármilyen kicsiség, amire azt tudod mondani, hogy tök jó, ezt én nem tudtam volna így megoldani, nem jutott volna eszembe. De őszintén próbáld elismerni, hogy valamiben jobb volt nálad. Nyugodt lehetsz, hogy ha szóban nem is, magában hálás lesz érte, és örülni fog neki. Ezekkel az apró lépésekkel elérheted, hogy ne érezze magát Hamupipőkének, aki irigykedve lesi a szép, okos, sikeres testvérét.

Valószínű, hogy a család többi tagjának is "csak" annyi a baja veled, hogy miközben te saját magadat nagyon sokra tartod, mások erőfeszítéseit, vagy eredményeit egyszerűen észre sem veszed, vagy pitiáner semmiségnek tartod a saját sikereidhez viszonyítva.

Ez a mondatod: "nem bolti eladó akartam lenni, hanem pestre szerettem volna egyetemre menni..." pontosan ezt jelzi. Lehet, hogy akiről te így gondolkodsz, az örömét leli abban, hogy jó kereskedővé váljon, becsülettel kitanulta a szakmáját, szereti a munkáját, és ezt tekinti életcéljának. Nem érdemes azon vitatkozni, hogy egy agysebész, vagy egy bolti eladó munkája ér-e többet, melyiket kell jobban megbecsülni. Tiszteletre méltó mindenki, aki a maga területén megpróbál maximális teljesítményt nyújtani.