A húgom féltékeny az életemre, azért elviselhetetlenül viselkedik! Mit tehetnék?
Ha mindenképp el kell mondanotok, hogy mennyire beképzelt és narcisztikus vagyok, légyszíves a komment végén tegyétek, előtte próbáljatok csak a problémára koncentrálni :)))
Tehát: kettő év van közöttünk, és igazából én vagyok az életképesebb személy már gyerekkorunk óta. A családunkban én vagyok a szép, az okos, a tehetséges...
Ő mindig sokat tanult, az átlaga is jó, ennek ellenére a suliban mindig én teljesítettem jobban, én voltam, aki két emeltszintű érettségit csinált és mellé még nyelvvizsgát is (hozzáteszem, a sulihoz ugyan nem nagyon kellett tanulnom, mert alapvetően megjegyeztem a dolgokat, ha csak átolvastam, de az emeltekre és nyelvvizsgára igenis sokat készültem, tehát megdolgoztam érte).
A családban senki sem született szépség, én is kifejezetten csúnya, gebe, szemüveges, fogszabályzós kamaszlány voltam, de 17 éves korom körül változtattam, és azóta igenis azt merem mondani magamra, hogy szép vagyok. Ő most 19 éves létére kb. 15-nek néz ki (ezt mindig megjegyzik nekem mások, ha bemutatom húgom), neki még sosem volt párja, nekem meg sok hódolóm van és régóta tartó boldog párkapcsolatom.
Ő szinte mindig itthon ül, van kb. 3 barátnője, akikkel osztálytársak voltak középsuliban meg most is, és ennyi. SEHOVA nem megy, én 19 éves korom körül eljártam bulizni, önkéntesként hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoztam, mentem ide-oda, tehát elég mozgalmas életem és ebből adódóan nagyon sok barátom van ma is.
Plusz, érettségim után nem sokkal az OKJ-képzés mellett elmentem dolgozni a suli mellett, azóta is folyamatosan dolgozok (egy ideig éltem külön is, de hazaköltöztem, hogy félre tudjak tenni az egyetemi tandíjra).
Gyerekkorom óta nagyon tehetségesen írok (sok versenyt nyertem, dolgoztam újságíróként, most is van ebből bevételem), emellett szépen rajzolok. De ugye, én ezeket is sokat gyakoroltam, hogy ott tartsak, ahol most...
Na mármost, húgomnak annyi a napja, hogy tanul, gépezik, TV-t néz és ennyi. Plusz, ha otthon vagyok, állandóan rosszindulatú, hisztizik, veszekedik velem, ha bármi baja van, a fejemhez vágja, hogy "Úgyis dolgozol, inkább költözz el" meg "Menjél a hülye barátaidhoz, úgyis olyan sok van" és rengeteg ilyen, féltékeny szöveget.
Közben megfeledkezik arról, hogy ő a család kedvence és mindenki úgy pattog, ahogy ő akarja, ezzel ellentétben én gyerekkorom óta nem jövök ki senkivel, ugyanis ezekkel a "jó" tulajdonságaimmal kilógok a többiek közül. Nálunk sajnos az alapvető családmodell az, hogy a gyereknek kuss a neve, legyen engedelmes, üljön otthon egész nap, szerezzen valami hétköznapi munkát és ne pasizzon, amíg tanul. Tehát mindig rengeteg konfliktus és veszekedés származott abból, hogy én nem vagyok otthonülős, hogy barátaim vannak (mert minek annyi, nem elég 2-3???), hogy nem bolti eladó akartam lenni, hanem pestre szerettem volna egyetemre menni egy keményebb szakon, hogy miért járok haza olyan későn a munkából... magyarul, mindig én voltam a rossz itthon, a beképzelt, a hülye, mert nem bolti eladásról álmodtam...
Hozzáteszem, még kamaszkorunkban sem nagyon érzékeltettem húgommal, hogy "szerencsésebb" vagyok, mint ő, maximum, ha már nagyon elfajult a veszekedés, és kibukott belőlem. Mióta hazaöltöztem, jóformán hozzá sem szólok.
Szerintetek lehet tenni valamit, hogy ne utáljon ennyire emiatt?
válasza:Ha neki is mindent ilyen szépen az orra alá dörgölsz, akkor nem csodálom, hogy "utál".
Talán próbálj meg segíteni neki, az, hogy nem szólsz hozzá, csak elmérgesíti a problémát.
Hívd magaddal, beszélgessetek, segíts neki választani, élni, tanulni, kreatívnak lenni stb.
válasza:"...ő a család kedvence..." "...gyermekkorom óta nem jövök ki senkivel..."
Kedves Kérdező! A hiba az Ön készülékében van!
Mint írtam, én ezt így neki sohasem hoztam fel, néha még tizenéves koromban a veszekedések alkalmával maximum annyit, hogy, semmire nem képes vagy ilyesmi. De azért azt, hogy "Csúnya vagy, senkinek nem kellesz majd" és hasonlókat soha az életben nem mondanék senkinek, nemhogy neki...
És megjegyzem: én próbálkoztam sokat,mert nem szeretek konfliktusban élni. DE neki nem kell semmi belőlem, őszintén elhívni sehova nem fogom, mert nem egy az érdeklődési körünk és nem is vagyunk olyan kapcsolatban, de gyakran megírtam neki a fogalmazásait a suliba, felajánlottam, hogy korrepetálom angolból, stb.... neki nem kell.
Kedves Második! :)
Szerinted egy olyan családban, ahol az a normális, hogy a gyerek üljön otthon 23-24 éves koráig, és az a "rossz", ha valaki egy jónevű, fővárosi egyetemre készül évekig - ott ki is a hibás? :)
válasza:lehet hogy menne ő de csak kicsit félénk a belső frusztráció ilyenné teszi.
ha egész nap otthon ül biztos vágyik valahová esetleg csak nem mer elmenni ,veled is csak a feszültsége miatt viselkedik így.
Annyit tehetsz hogy biztatod,megkéred őt mondja el mi bántja,és elhívod a baráti körödbe 1-2 alkalomra is esetleg.
+ egy ideig lenyeled a sértéseit.
válasza:Kedves kérdező, ez nem fog menni egyik napról a másikra. Ha valóban amiatt féltékeny, mert kitörtél az otthoni hagyományokból, és képes vagy a saját utad járni, akkor csak türelmesnek kell lenned vele, és segíteni őt, ahol tudod. Igazad van, az nem élet, amit a szüleid szánnak neki. Mindenki had döntse már el saját maga, hogy mit szeretne kezdeni az életével. Próbálj meg leülni a húgoddal, és megbeszélni ezt vele. És magyarázd el neki, hogy ennyi idősen ugyanilyen voltál, és neked nem segített senki, de mégis sikerült megvalósítanod magad. De te segítesz neki, és ne leereszkedő stílusban csináld, és sose dörgöld az orra alá, hogy "nélkülem nem vagy te senki", meg hogy "rászorulsz a segítségemre"
Ismétlem, ez nem fog menni elsőre, mert biztos, hogy dacos lesz, de ha valóban szeretne ő is sikereket elérni, akkor szerintem idővel sikerülni fog, és meg fog benned bízni.
Ugyanakkor, ha bolti eladó szeretne lenni (és nem kell lenézni az ilyen foglalkozást, attól még, hogy egy bolti eladónak nem kell egyetemet végezni, lehet intelligens, és értelmes), akkor csak ugyanazért fúj rád, mint a családod.
válasza:Szerintem rengeteg gátlása lehet szegénynek, ha ezeket amiket leírtál neki is elmondtad/mondogatod...
Én is olyan vagyok, mint ő, ottohonülős, kevés baráttal. Még van ideje bulizni, lehet, hogy most még nem akar. Ez Neked miért baj? Miért zavar?
válasza:Először is vegyél vissza magadból:-)
Szép vagy, okos vagy, rendkívül tehetséges vagy, melletted a nap is elhalványul. Oké. Nos, ne lepődj meg, ha a húgod féltékeny. A fellépésed elég irritáló, már megbocsáss, bármennyire is csodálatosnak érzed magad. Nyilván oka van annak, hogy a család is furcsán kezel.
Javaslatom: vond be őt a saját világodba. Beszélgess vele, hívd el, csináljatok közös programokat. Ha fontos neked. Legyél a barátnője! Akkor talán nem azon fog kattogni, hogy milyen szürke kis egér ő a te tündöklésed mellett. Mellesleg, ha szereted őt, akkor ez természetes is kell, hogy legyen számodra.
válasza: válasza:Szerintem másokon nemigen tudsz változtatni,magadon viszont szemmel láthatóan képes vagy, és meg is teszed, ha kell. Idővel összeáll a kép, érezni fogod te is, hogy egyszerűen jobb figyelni a másik emberre, mint nekiállni "segíteni". A húgoddal a kapcsolatod nem csak rajta és a közös múltatokon áll. Te is ott vagy, és épp te vagy az egyetlen eszközöd, hogy rendet rakj a viszonyaidban. Igazán jól ez azután fog menni, hogy ráébredsz, hogy nem KELL jobb legyél, mint amilyen vagy. Ez csak lehetőség, amivel jó élni néha. Feszültségforrásként már nem olyan üdvös... Talán most belül valami tagadni akar, ez így van rendjén. Amikor végzett, át tudod gondolni mint eshetőséget azt, hogy kicsit mintha a kelleténél hangsúlyosabban lennél önmagad, amikor pl a húgoddal beszélsz, és talán már tapasztaltad is, hogy amikor belül őszinte az érdeklődésed, akkor szóbeli érdeklődés nélkül is megnyílnak az emberek, és ha szívből segíteni akarsz, bármi van is, akkor szinte segíteni se kell, a másik ember elméje is kitisztul, hajlik arra, hogy őszintén és felelősséggel megtalálja a maga útját. Jó megpróbálni mindenféle belső véleményalkotás nélkül, őszinte érdeklődéssel fordulni ahhoz, akin valóban segíteni akarsz. Igen, teljesen elveszted önmagad, sebezhető leszel és időnként bolond is. Emiatt előfeltétel, hogy önmagaddal kerülj békébe.
És most olyan, mintha nehéz lenne, és tulajdonképpen az is. Az ember nem szereti megtagadni önmagát, retteg a nyíltszívűségtől, nehéz ezt leküzdeni... És egyben könnyű is, mert döntesz és mész... Remélem picit máris közelebb kerültél ahhoz, hogy világosan átlásd a problémát!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!