Mit tehetnék édesapám sovinizmusa ellen?

azért édesapádat is meg lehet érteni, az ilyen emlékek lassan múlnak, a barátod mégiscsak rettegett Iván és Sztálin országából származik. A családod két olyan néphez is tartozik, akiket ők meggyötörtek. Ez mára a múlt, a háborús évek véget értek. Oroszország messzi és idegen világ, nem csak a németeknek, de nekünk is, érthető, hogy félt téged az apukád.

A megoldás az lehetne, ha a sztereotípiákon sikerülne túllépni. Ha összeismerkedne a barátoddal és jó benyomást tenne rá, talán megenyhülne.

Egy rakás baromságot hordtak össze az előttem szólók:

1. Rettegett Iván tényleg egy pszichopata uralkodó volt, de hány pszichopata angol király volt Shakespeare előtt és után, a Habsburg ház őrültjeiről nem beszélve?

2. Ahogy az oroszok mondják magukról, "kapard meg az oroszt, és előbukkan a tatár", de mégis ők küldtek először embert a világűrbe. Ma is ők szállítják az amerikai űrhajósokat az űrállomásukra. Egyéb kulturális és tudományos eredményeikről nem beszélve.

Az egyéni megrögzött sovinizmust sajnos nem tudom, hogyan lehet megváltoztatni.

Aért a sztereotípiákat nem a kisujjukból szopták az emberek, nem egy vershez való rímként találták ki. Az orosz mentalitás valóban különbözik a némettől (és a magyartól), denem mindegy hogy melyik orosz "fajta", mert azok között is van különbség. Máskép viszonyulhat ugyanahhoz a problémához egy odesszai, egy leningrádi vagyis szentpétervári, vagy egy vlagyivosztoki orosz.

Máskép reagálhat ugyanarra az esetre mint amihez te szokva vagy. És nem gonoszságból, vagy primtivizmusból, vagy bármi olyanból amit elfogultságra fognak, de egyszerűen azért mert más hagyományokon nőnek fel, más kultúrrétegből való, más társadalomból, mást tanult, máskép nevelték, más az értékrendje. Nem rosz értelemben, de egyszerüen más. Ez okozhat gondott olyan problémábra reagálásnál amik váratlanul, de előjönnek egy közös életben. És a probléma abból adódik, hogy ő az ő reakcióját fogja természetesnek és helyesnek vélni, te pedig a tiedet. Más a világlátásotok. És kultur háteretekből adódóan mindkettőtöknek igaza lesz - a saját igaznak vélt szempontotokból. Így valamelyiketeknek olyan dolgokban kellesz engedni, amit semmi esetben sem tartanátok egyébként elképzelhetönek. A régi - suba a subához guba a gubához - és hasonló értelmű népi bölcseségeknek van tapasztalati alapja. Nem osztálybéli felvágásról és társadalmi kivagyiságból keletkeztek, de abból, hogy könyebb olyanoknak élni együtt, akik hasonló fészekaljból kerültek ki. És a viták apróságokon kezdődnek. Bagatel marhaságoknak tűnő dolgokon (mit főzünk karácsonykor, mikor legyen karácsony, hogy szóltam egy munkatárshoz, hogy nézet rád a szomszéd, mit eszek én, mit eszik ő... és efféle semmiségek), amik később gyűlnek és szaporodnak és egyszer túlcsordulnak. Eleinte jó fej a saját fajtád beli is és késöbb mennyi ellentét lehet. Tudom, az ilyen duma falrahányt borsó, de ha már kérdezted, lehet hogy apád nem soviniszta csak van tapasztalata. Jól gondold meg mit csinálsz, és ne ugorj fejest ismeretlen vízbe. Láttad már részegen? most nem arra akarok utalni, hogy esetleg nem iszik e? Ha (majdnem) soha nem iszik is, mégis akkor bújik ki az emberből az őszinte. Hallottam már ilyet: -áldott jó ember, csak ha berúg akkor ilyen (állat). És ha jön egy nehézn időszak és elkezdi akkor aztá mindig "ilyen" lesz. Szóval hozd olyan helyzetbe, hogy berúgjon (de nem úgy hogy tudja, te rúgattad be) és figyeld meg milyen valójában, ha nem játszik.