Nolmáris hogy idegesit párom szellemileg beteg testvére?

Kérdező, teljesen normális, ha idegesít, akik ezért leoltanak, azok nyilván szentek, akik tudatosan határozzák meg, hogy mi idegesíti őket, és mi nem.

Ez a dolog egyik része, fogadd el magadban, hogy idegesít, ettől nem vagy rossz ember, valszeg engem is idegesítene.

A dolog másik oldala, hogy benne meg fogadd el, hogy ő ilyen, és erről nem tehet, ha idegesít vele téged, ha nem. És próbáld megtalálni a helyes arányt, hogy mikor reagálsz a kóros viselkedésre, illetve mikor nem reagálsz, ugyanis két hibát lehet elkövetni egy pszichésen sérült emberrel, azt ha mindent ráhagyva soha nem korrigáljuk a viselkedését és ezzel megfosztjuk a saját szintjén való tanulás, fejlődés jogától, vagy ha ellenkezőleg, túlzott elvárásokkal élünk vele szemben, folyamatos kudarcokat teremtve számára. És bizony ehhez türelem kell, sok türelem.

"lealáználak,Te kis agyament senki !!!!"

Tudod miről beszélsz? Dühöng benned a jóindulat! Ugyanolyan vagy mint a szellemileg visszamaradott!

"Tudod lehet valaki szellemileg visszamaradott de mikor szemét a viselkedése azt nem szükséges tolerálni! De nem ám!"

Bizony-bizony. Így aztán a kérdezőnek két választása maradt: leszúrja a "kis szemetet" vagy szedi a sátorfáját. Szerintem nem véletlen, hogy mindenki ez utóbbit ajánlja.

Igen, iudegesítő lehet egy sérült emberrel együtt élni, ez tébny. De ne az legyen már az áldozat, akit csak odaevett a fene egy olyan családba, ahol egy sérültnek született ember lakik.

Emberek!

- aki szellemileg nem ép, azzal elnézőbbnek kell lennünk, de nem mindenben és nem mindig!

A megítélésnek azon kellene alapulni, hogy milyen fokú az értelmi fogyatékosság, ebből kifolyólag mit lehet (és szabad) meg mit nem lehet (ergo nem is szabad) elvárni tőle.

- attól, hogy vki nem 100-as, még lehet nagyon rafinált. Lehet ezt szemétségnek / gonoszságnak hívni, de semmi értelmes.

A szintén 30 éves sógornőmmel tapasztaltak alapján mondom ezeket. Ő egy nagyon ritka genetikai betegség miatt ilyen. Vannak dolgok, amiket nem lehet elvárni tőle, és bizony tud rafinált is lenni. Pl. tudja, hogy nem ehet édességet, de mindig mindenkinél bepróbálkozik. Hajlamos kiszolgáltatni magát olyan dolgokkal is, amit meg tudna csinálni, csak lusta. Pl tölteni egy pohár vizet. Viszont, ha arra kér, hogy vágjak le neki kenyeret, stb, azt mindig megcsinálom, mert a betegsége miatt az ízületei is rosszak, ezért finom mozgásokban ügyetlen.

És ha nagyon őszinte vagyok, néha a falra tudok menni, mert rengeteg extra türelmet igényel. Olyankor mindig emlékeztetem magam rá, hogy felesleges az egész, mert ő egész egyszerűen MÁS. És nem rossz ember, csak képtelen az önálló életre. Nehezen fogjuk fel, amikor egy felnőtt testében egy kisgyerek vagy kb olyan szintű lélek van. Kérdező, kicsit vegyél vissza az arcodból, és kezeld a helyén. Amiket sérelmezel az tényleg rohadt idegesítő, de ha ő beteg, akkor egyszerűen NEM FOGJA FEL. Neked viszont illene :).