Hogyan lehet kezelni egy erőszakos, mindenbe beleavatkozó és néha rosszindulatú anyát? (Könyv vagy valami szakember? )

Anyának egy nagy pofon, ha kimeri nyitni a száját akkor mégegy, az ilyenek használnak

Sajnos akinek jó gyereke van, a szülő ebben is megtalálja az okot hogy kötekedni lehessen

Hozzám miért nem került ilyen anya, biztos megadnám a jussát :)

20/F

Valahogy ki kell jelölni a határokat, hogy meddig mehet el, és hol van a másik ember (felnőtt) szabadságköre, ahova nincs belépés, akár tetszik, akár nem. Szobaajtó zárása, telefon fel nem vétele, ha leskelődik, kémkedik, akkor nyilvános leleplezés... stb. De tisztán kell kommunikálni, meg kell mondani előre, hogy ezt nem teheti ezután, mert ilyen és ilyen következményei lesznek. És utána be kell tartani, szigorúan. Mindez normális esetben nem egy gyerek dolga lenne egy szülővel szemben, hanem pl. az apáé, mert egy gyerekre ez túl nagy terhet ró, nem az ő feladata hogy nevelje az anyját. Egy ilyen anya ugyanis valójában olyan, mint egy hisztis kisgyerek, aki azt hiszi, hogy neki mindent szabad, és addig ordít, üt-vág, fenygetőzik, amíg meg nem kapja amit akar. Ugyanazt az eszközt is kellene alkalmazni, vagyis egy jó nagy lavór hideg víz, amíg be nem fejezi, és ráébreszteni, hogy így nem lehet más emberekkel viselkedni. De ezt annak idején elmulasztották megtenni vele, és ez sajnos nem a gyerek dolga, hogy megtegye, és nem is tud változtatni egy felnőtt emberen, ha az nem tér jobb belátásra. Önmagát viszont joga van megvédeni a romboló hatásoktól. (De mindig csak védekezni, azt határozottan, de soha nem visszabántani.)

Könyv: Verena Kast: Mérgező szülők.

Sajnos a jelenlegi szülők - korosztály, maga is nagyon durva helyzetekben nőtt fel. Reggelente szédükűlt rohanás a bölcsibe, anyuka odaadja a kisbabát pucérra vetkőztetve, a kisbaba üvölt, mert úgy érzi, eldobták, elhagyták, megszakadt az anyával a kapcsolat, elveszett, meghalt. Ez valójában így volt, és borzasztó volt minden reggel. Azóta felnőttek ezek a gyerekek, nem tudják, hogy kell bánni a gyerekkel, nem tudják, mire van neki szüksége, kényeztetésnek tartaja a kedvességet, és csak a durva szigort nevezi nevelésnek. Munkahely és otthon között ingázva loholni, bevásárolni, mindnet előteremteni és még a GYEREK! A gyerekkel is kell FOGLALKOZNI! DE MIKOR??! Nincs rá idő.

Csak érzékeltetni próbáltam az idegbajos környezetet, amiben felnőtt egy korosztály. (vagy több) Ne tudják, mi a szeretet. Nem értik, hogyan kellene kedvesnek lenni, éás mi lenne annak az értekme. Tehát aki most gyermek és képes rá, legyen együttérző, megértő, és jóindulatulag tanítgassa a szüleit, mutasson nekik példát , és tanítsa meg a módját, hopgy hogyan kell kifejezni a szeretetet.

basszus,ez mintha rólam szólna, mint nagyobbik "gyerek",aki azóta már felnőtt. és a helyzet egyre rosszabb lett nálunk idővel. én konkrétan nemrégen borultam ki több mint 35 évesen, mert már tarthatatlan ez az állapot. az apám ivásba menekült már, mert ezt képtelen elviselni nap mint nap és mondhatni úgy is,hogy teljesen megértem. inkább azt nem értettem,hogy ezt miért hagyta idáig. egy ilyen erőszakos anya soha nem fogja beismerni, hogy ő bármiben is hibás, mert nem látja a fától az erdőt. és irtó nehéz,tőlem rengeteg energiát elszívott. gyakorlatilag a családtól nyeri az energiát, és próbálja kisajtolni a szeretetet... én pont olvastam a Mérgező szülők c. könyvet, és mivel anyám is állandóan kutakodott a szobámban,észrevette, majd egy alkalmas pillanatban a fejemhez vágta, hogy biztos sok baromságot ebből a könyvből szedek. eszméletlen a rosszindulat az ilyen emberekben, számomra felfoghatatlan. én is mindig jó tanuló voltam, szorgalmas, sőt,tulajdonképp folyton jónak kellett lennem. sohasem élhettem meg az igazi érzéseim,így aztán teljesen magamba fordultam.:/

tényleg csak a határok kijelölése tud valamit érni, illetve a tisztes távolságtartás.