Családi gondjaim vannak! Miért nem tudok boldogan élni anyám mellett?

Szabad élet, ha saját fedél alatt, tőle függetlenül élsz. Úgy veszem ki, nála vagytok, vagy nem?

Szerintem önállósodni kéne, mert így csak rosszabb lesz.

Anyukádat nyilván megviselte, hogy elváltál, megviseli a két gyerek és a te jelentléted (hiába szeret benneteket, egy idősebb nő már nem feltétlen van arra programozva, hogy egész nap két pici után rohangáljon, elviselje a lármát, stb.)

Meg ugye közben nyilván félt is téged az újabb csalódástól, ezért "utál" minden férfit a közeledben. Ha teheted, költözz - nyilván mérlegelni kell, milyen áron - tehát ha nem teheted meg anyagilag, akkor inkább maradj ott, biztonságban, de ha sikerül, bizony önálló háztartást kéne kezdened. Egyáltalán, kapcsolatot sem tudsz így igazán kialakítani, hogy ha felhívnál magadhoz valakit, akkor mindjárt Anyádat is nézze. (Itt most nem arra célzok, hogy mindenképp hetente mással kéne összefeküdnöd, hanem akár csak pár ismerős áthívására.)

Hét elég érdekes, és a férjed jobban hitt az anyósának, mint a feleségének? Na mindegy, itt igazságot tenni nem lehet, de annyi eszed lehetne már 31 évesen, hogy ülsz és várod, hogy a további esélyeid is tönkretegye. Mondjuk 17-18 évesen szültél, elég cifra sztori...

Mondjuk a gyerekek kamaszodása sem biztos, hogy a nagyi idegeire van optimalizálva...

*hogy NEM ülsz és várod...

elírtam, bocsi.

Anyád meg egyedül van, ugye?

Az örökbefogadásnak aligha van köze a dologhoz!