Beleszóljak vagy hagyjam, hogy elintézzék ők?

eleszóljak vagy hagyjam, hogy elintézzék ők, vagyis ha rajtuk állnak, akkor maradjon minden a régiben.

Gyerekkoruktól kezdve így voltak. Az anyám és a testvére. Szeretnem, ha a testvére törődne vele. Anyunak hiába mondom, ő inkább nem lép felé. Nem igazán beszélnek, maximum névnapon és szülinapon, meg ünnepekkor köszöntik egymást és annyi. Régen történtek dolgok, amik talán meg is nehezíti a kapcsolatukat. Kérdem én: beszéljek a bácsikámmal, hogy gondolja át anyuval a dolgokat? Hogy anyu örülne neki, ha a testvére akár csak ha hetente is, de jelen lenne az életében? Arra gondoltam fényt derítek a családi titokra, és előbb utóbb beszélniük kell a ki nem mondott problémákról. Önöknél/nálatok is fenn áll ilyen helyzet? Mesélnétek, hogy abból is tanulni tudjak?

17, lány.