Szülők, főleg anyák, ti mit tennétek ilyen helyzetben?

Anyukád sajnos nem jól szereti a fiát, mert árt neki. Már kis korától hátránnyal indult: a magatartászavara, az apai minta, meg az apa lelépése...Innentől nem csak a problémás viselkedése a gond, hanem az is , hogy anyukádnak kell az apai részt is vállalni a neveléséből. Nem tutujgatni kell, hanem engedni felnőni: tapasztalja meg minden nap, hogy a tetteinek vannak következményei. (Mi lenne, ha a kedves apukához küldenétek, a szerinte tök normális gyerekét?)

A tesódat kezelnie kell valakinek (pszichiáter) Egy anya ezt egyedül még akkor sem tudja megoldani, ha helyesen áll hozzá. Mivel nagykorú és tiszta tudattal műveli a hülyeségeket, az orvost saját elhatározásból keresheti csak fel. De a szabályok és a következetesség létkérdés számára. Próbáld anyukádat rávenni , hogy ő maga menjen el szakemberhez, van rá lehetőség, hogy vele, mint legközelebbi hozzátartozóval átbeszéljék a tesód magatartását. Hátha egy pszichiátertől már elfogadná anyukád, hogy szinte mindent be kell szabályozni az öcséd életében.

Nagyon nehéz ezt egy anyának megtenni,( meg kényelmesebb is napról-napra éldegélni és várni a csodát) de ha szereti a gyerekét, a konfliktust is vállalni kell vele.

Gyereket 6-7 éves koráig lehet nevelni, utána már nem megy!

Ha nevelted egyáltalán a gyerekedet, jól elrontottad! Miért??

Sajnos lehet genetikai örökség is az ilyen kölyök, de semmiképp nem hagynám azt csinálni amit akar! Cuccát kidobni, zárat lecserélni, ha kell még fel is jelenteném, ha pl. be akarna törni a lakásba! Ha nem távolítod el, te mész rá mindenestől!

Nem csak a 10:53-as érti a helyzetet, hanem az utána válaszoló is, méghozzá igen jól. Aki meg azt írta, hogy a börtönben majd helyre teszik (ha esetlegesen oda kerül), az meg jó nagy baromságot írt. Ellenkezőleg: ott az ilyen miliő az uralkodó, tökéletesen passzolni fog a környezetébe, mi több: önigazolást is nyer, hogy ez a viselkedés rendben van így.

Amit nem értek, hogy ha nagybátyád "olyan" körökben mozog, akkor miért nem karolta fel a gyerket már? Egyszerű erőemberek az alvilágba mindig kellenek. Persze nem épp ez az üdvözítő út, csak furcsa. Az anyát hiába szapuljátok, az ilyen elengedi a füle mellett a valóságot, az ésszerűséget és mindig ugyanoda lyukad ki, Ugyanoda, melynek eredménye egy egyre romló helyzet és életút. Amint már írták, itt a kommunikáció hiányzott régen is, most is. Régen kellett volna elültetni ezt, ilyen korban a szavak ereje könnyedén konvergálhat a nullához. Felteszem anyukának, apukának kommunikációs érzéke az _igazi_ kapcsolatteremtésre szintén nulla. "Csodálatos, ahogy évtizedeket le tudnak élni családtagok egymás mellett olyan alapvető, de rettentő sok ideig fennállni tudó problémákkal, melyeknek igen kézenfekvő lenne a megoldása, mégsem jutnak el odáig soha. A csoportos foglalkozás mindenképpen jó ötlet lenne, de a család résztvevőivel. A másik javaslatom a családállítás. Van olyan eset, amikor ez a hasznos. Itt idegen emberek szimulálják a családtagokat és hívnak életre szituációkat. Humánus, "szoftveres" megoldást kell előbb próbálni, agresszióra könnyen agresszióval válaszolhat, mely csak elmélyítené benne a képet, miszerint az a világ amiben ő nevelkedett (amitől ilyen lett) és amit jelenleg ő épít maga köré, beszennyezve ezzel a környezetét is, egy élhető világ és járható út. Ha viszont közösségi, szakemberi segítséget nem kíván igénybe venni - és hát ez eléggé borítékolható, mivel mindenképpen megszólal az egója is ilyenkor, plusz az apja szavai, miszerint ő nagyon is rendben van így - akkor valóban 2 kopasz emelje ki és vigye a szakrendelésre, a csoportos terápiára. Szülők, környezet részvétele eléggé fontos lenne. Ugyanis ez a probléma nem egymaga fejlődött ki, következésképp a megoldás is csak közösségi lehet. Mindenképp használna a különélés, nagy pálfordulások figyelhetők meg a szülőkkel való kapcsolatokban a kirepülést követően. Azonban ha ebben az állapotban, ilyen felkészültséggel kerül utcára, akkor garantálható a bűnözői létbe való belecsusszanás.