Szülők, főleg anyák, ti mit tennétek ilyen helyzetben?

A pofon ilyenkor már nem segít...Ne érts félre,de azt gondolom,hogy egy gyerek sem születik agresszívnek,linknek.A nevelés számít.Valami történt ezzel a gyerekkel és az okát kellene kideríteni.Beszélgetni kellene vele és ha nem lehet én bizony megfognám és elvinném egy pszichológushoz(minimum).

Nekem úgy tűnik(de javíts ki ha nem így van),hogy gyerek korában "jól ment a szekér",a feneke alá lett rakva minden és kevésbé volt nevelve,beszélgetve vele.Ő pedig azt hiszi,hogy a "pénzfán" terem a pénz.

Fel kellene vázolni neki a család anyagi helyzetét,egy 18 éves "gyereknek" már fel kell tudnia fogni,hogy mennyibe kerül az élet mostanában.

Valamint megmondanám neki,hogy vagy segít valamit otthon vagy nincs pénz!

Beszélgetni,beszélgetni...

11-es vagyok!

Akkor itt az anyuka szúrta el,de rendesen!"Egye meg amit főzött!"Attól,hogy csak panaszkodik az öcséd nem fog megváltozni.Persze,hogy a gyereke,de attól még felléphet keményen.Nekem egy 2 éves kislányom van.Nyilván fájna,ha be kellene keményíteni ellene,de tudnám,hogy az ő érdekében teszem,hiszen nem leszek örökké ott.Egyszer a saját lábára kell majd állnia és jelen esetben az öcséd szerintem nem lenne képes rá.De mivel nem lép fel senki keményen vele szemben hát ő úgy gondolja,hogy ez teljesen normális dolog.

Ultra gáz. De nem anyukád a fő hibás ebben. Az apja a bűnös. Anyukád meg áldozat.

Jó, hogy segíteni akarsz neki.

Az én megoldásom kissé radikális lenne, de szerintem hatásos. Két nagydarab kigyúrt kopasszal elmennék hozzájuk látogatóba és nyíltan megfenyegetném, hogy kapja össze magát, mert én nem tűröm el, hogy az anyámat kicsinálja.

Pláne azok után, hogy még ő fenyegetett meg titeket.

Nem viccelek. Menj el egy konditerembe és ismerkedj meg két izomaggyal. Az ilyen csak az erőből ért.

Szerintem meg az a megoldás, hogy csak meghallgatod anyukádat, sajnálkozol, és kész. Anyád nem hajlandó semmin se változtatni. ha mondasz valami javaslatot, hogy mit kéne tenni, akkor meg rád haragszik hogy hogy mondhatsz olyat. Szóval te egyedül változtatni a helyzeten nem tudsz, de mivel az anyukád, annyit tudsz tenni, hogy meghallgatod. Neki elég ennyi hidd el. Ha komolyan kezdeni akarna valamit a fiával, akkor elfogadna egy-két javaslatodat. de nem teszi, úgyhogy ennyit erről.

Ez pont olyan mit amikor egy nő panaszkodik, hogy ilyen meg olyan a férje, de mikor azt mondják neki hogy akkor hagy ott, hát nem mert szeretem. Most akkor erre mit lehet mondani?

Ha anyukád odáig jutott, hogy szerinte az a szeretet, hogy életképtelenné és durvává hagyjuk nevelődni a fiút, és utána se teszünk semmit hogy észhez térjen, akkor sajnos nem tudsz vele mit tenni. Ugyanis egy szülőnek nemcsak az a feladata, hogy szeresse a gyerekét, hanem az is hogy tanítsa, fegyelmezze. Mert úgy lesz csak normális érzelmű felnőtt. Mindenkinél másféle módszer válik be. Anyukád a fegyelmezés terén nem teljesített semmit. És még most sem hajlandó rá. Rossz anya azért mert hagyta hogy a fia idáig süllyedjen. Veled nyilván nem voltak ilyen problémák. de a tesód más. Nála erősebb kéz kellett volna, amit anyád nem ismert fel, vagy nem akart felismerni. Aztán ez lett a vége. És azért rossz anya, mert még most is csak ráhagyja a fiára amit csinál. Nyilván a börtönben fog kikötni hamarosan, úgyhogy akkor megoldódik a probléma. majd ott kezelésbe veszik. De azt hiszem már nem olyan finom módszerekkel mint ahogy anyád tehetné még most.