Ti mit tennétek? Mert ez valami katasztrófa ami velem történ. Pár vigasztaló mondat?

Úristen! Én ezt nem akarom elhinni. Milyen anya az ilyen? Meg egyáltalán. Mert a megcsalás az egy dolog, na de ha már az ember a saját anyjában sem bízhat??? Hová jut a világ?!!!

Néha úgy érzem, hogy vagyunk mi, értelmes szellemi és érzelmi lények és vannak valami hozzánk hasonló csúszó mászok, akik baromira hasonlítanak külsőre hozzánk, de igazából csak kis pondró férgek. Az a baj, hogy hirtelen ránézésre nem tudom kiszűrni őket. Elég ügyesek. Remélem egyszer eljön az idő mikor végre elkülönülnek.

Sajnálom! Ezt a helyzetet lehetetlen épp ésszel felfogni, mert nekem ez olyan, mintha a Vissza a jövőbe-t nézném, jó jó el tudom képzelni, na de hogy tényleg van ilyen... Rettenetes.

Nem tudok okosat mondani, szétzúztam volna ott helyben mindkettőt, meg az egész lakást is.

Biztos nem nyugtat meg, de elmesélem a mi családi sztorinkat.

'30-as évek vége

Hirtelen meghal a nagybirtokos dédapám. Nagymama 14 éves, ő az egyetlen gyermek. Dédmama hozzáadja a birtok intézőjéhez. Szül neki egymás után 5 gyermeket. Még mindig nincs 20 éves, amikor rajtakapja a férjével az anyját..........

Férjét azonnal kirúgta (későbbi sorsa: a háborúból nyomorékként hazatért, majd valahol öngyilkos lett), az anyját viszont nem küldhette el, szüksége volt rá az 5 gyermek felnevelésében. Egész életükben egymás mellett maradtak anya-lánya. Nem ment soha többet férjhez a nagymamim. Egész további életükben csak marták egymást, egészen addig, míg a dédmami egyszercsak lefeküdt az ágyba és úgy nem döntött, hogy soha többé nem kel fel (nem volt beteg, csak így döntött...húsz évig, haláláig tényleg nem kelt fel).

Nagymami sosem tudott neki megbocsátani. 70 évvel később, amikor ültem a halálos ágya mellett még mindig ezt sírta nekem.

Ezért tudom, hogy ez egy életre szóló trauma. Csak annyit kívánok, hogy veled máshogy legyen. Hogy tudj megbocsátani, tudj boldog lenni! Ne akarj a mamám sorsára jutni és élj úgy, hogy 89 évesen a halálos ágyadon az unokádnak ne erről kelljen mesélned, hanem arról, hogy szép, boldog és tartalmas életed volt!

Sok sikert ehhez!

Nagyon együttérzek Veled, és sajnos sok idő lesz, mire ezt fel tudod legalább kicsit dolgozni. Mindenesetre biztosan megszakítanám anyámmal a kapcsolatot, hiába magyarázná a bizonyítványát, erre nincs ok, indok, magyarázat.

A volt párodat a lehető legmesszebbre kerüld, eljárás uaz. mint anyáddal. Ezek az emberek söpredékek, EQ-juk nulla.

De kihevered, és inkább dühös legyél rájuk, az erőt ad életed folytatásához! Sok erőt kívánok hozzá, és inkább tényleg gondolj arra, hogy ők lettek kevesebbek azzal, amit tettek, és ha van bennük egy csöpp lélek, egész életüket végig fogja kísérni ennek nyomasztó tudata!