Mit csináltok ha rátok erőszakolja a hanyagabb munkát szülőtök?

Tehát lényegében abba köt bele, AHOGYAN csinálod a dolgokat. Óóó, hát rengeteg szülő ilyen, ezen nem tudsz változtatni.

"Ő talál mindig iszákosokat, utána meg minket zavargat."

Ezt nem értem.

Ne haragudj, de a fogalmazásod alapján kizártnak tartom, hogy a második diplománál tartasz. Nem hinném, hogy valaki, aki túl van ki tudja hány szemináriumi beadandón és egy szakdolgozton ilyen kusza mondatokat ír, akármennyire feldúlt vagy sietős is a dolga.

Anyáddal meg nem tudsz mit csinálni, bizonyos életkor után nehéz, ha nem lehetetlen változtatni a viselkedésen.

# 5

Hm, ez bennem is megfogalmazódott.

Kérdező, gondolom édesanyád kidogozza a belét a munkahelyén, ezért sincsen kedve még otthon is takarítani.

Én sem élek otthon már régóta, de ha hazautazom segítek a takarításban, bevásárlásban, esetleg pénzzel támogatom édesanyámat. Volt olyan, hogy tiszta mocsok volt a ház, mire hazaértem, de mivel sok gondja volt mostanság és a drága öcsém sem segít neki, ezért zokszó nélkül kitakarítottam. Talán ennyi jár neki, azok után, hogy cserélgette a szros pelenkáimat, fizette a gimnáziumi tankönyveimet, stb.

Megnyugtatlak, hogy a leírás alapján te vagy a normális. Anyukád nem bírja az egyedüllétet vagy nem tudom mit, de hülyeségeket beszél. (Persze ez a te leírásod, a másik oldalról talán másképp hangzana, úgyhogy nem akarok ítélkezni.) Szerintem az a gyógyszer, ha nagyon határozott vagy a döntéseidben. Tehát ha rádszól, hogy ne úgy mérd a brikettet, akkor nyugodt, de határozott hangon mondd neki, hogy köszönöd a tanácsot, de te így szeretnéd mérni. A másik lehetőség (főleg, ha a mama már erősen közelít a hatvanhoz), hogy magadban elkönyveled a rigolyáját, és amikor segítesz neki, akkor úgy segítesz, ahogy ő szeretné. Megcsinálod, ahogy kéri (még ha szerinted úgy hülyeség is), aztán megkérdezed: így jó lesz? Ha nem jó, akkor újra megcsinálod, ahogy szeretné. Például, ha a szoba közeépre kéri a szemétkupacot, akkor odasöpröd. Ha ezután meggondolja magát a sarokba kéri, akkor átsöpröd a sarokba. Ez azért kell, hogy érezze, hogy a fia szereti. Hosszú távon a rigolyákat is csökkenti szerintem a módszer.

Viszont. Soha ne hagyd, hogy a te életedbe szóljon bele. "Felnőtt vagyok, mama, arra az egyetemre megyek a saját pénzemből, ahova szeretnék." "Felnőttem már, mama, azt veszem feleségül, akit szeretnék." "Felnőtt vagyok, úgy nevelem a gyerekem, ahogy én szeretném." Hallgasd meg, mit mond, de ha zöldség, akkor ne hallgass rá. Ne hagyd, hogy a saját nyomorúságát rád vetítve téged is letaszítson. Nem akar tudatosan ártani neked, de ha téged kisebbnek lát, akkor magát is kevésbé látja egy kupac szerencsétlenségnek. Mindenképp éreztesd vele és mondd el neki, hogy szereted és szeretni is fogod. Ettől biztonságban érzi majd magát valamennyire, és kevésbé lesz rigolyás bolond.