Fontos hogy legyen testvére az embernek?

Egyáltalán nem ez határozza meg, hogy kiből milyen ember lesz. Vannak buta sztereotípiák ezzel kapcsolatban, hogy az egykék önzőek és elkényeztetettek, holott ez igaz lehet arra is, akinek éppenséggel vannak tesói. Nekem egyetlen hugom van, de a mai napig megfelezzük a csokit, míg unokatestvéreim, akik - számításaim szerint - hatan vannak testvérek, marják egymást a kajáért meg úgy általában véve mindenért, pedig jutna mindegyiküknek egyforma adag.

Én azt tapasztaltam a környezetemben, hogy a testvér sokaknak inkább átok, mint áldás, de természetesen vannak nagyon jó testvéri viszonyok is. Ez viszont csak a nevelésen és a két testvér mentalitásán múlik. A rokonait ugyanis nem válogathatja meg az ember.

19L

Nem fontos. De ha van 50-50% az esély, hogy beválik.

Én egy gyereket tervezek, mert abból kiindulva, hogy nekem egy van, de gyűlöl, mint a kutyapiszkot, és ott keseríti meg az életemet, ahol tudja, azt gondolom, hogy túlontúl nagy a rizikó. Nem olyan sorsot szánok a gyerekemnek, mint amilyen nekem volt.

kedves Kérdező! a 22es csapdájában vagy. lehet, hogy ha lenne külön szobájuk, akkor ők lennének a világ legjobb tesói, viszont lehet, hogy pont ez mérgesíti el a viszonyukat. nem könnyű.

nekem nem volt testvérem, valahogy nem is bánom. legalábbis akkor nem bántam, mert a szociális igényemet pont kielégítette az az idő, amíg közösségben voltam. otthon a hátam közepére nem kellett senki, nagyon jól eljátszottam egyedül, ha pedig uncsiztam, akkor lementem a játszóra a többiekhez.

a csoki és egyebek megosztása volt a legkisebb gondom, nem ezért nem szerettem volna testért, hanem mert pont elég vagyok én magamnak :)

akiket testvért ismerek mind marják egymást, ha előbb nem, akkor a hagyatéki tárgyaláson.

az én gyerekemnek nem lesz tesója, inkább eü. mint önzőségi okokból.

ami érdekes, hogy tavaly öcsémmé fogadtam egy fiút. nekem ezt adta az élet, de sokkal jobb így, mintha 6 évesen a nyakamba varrták volna :) ennyire még emberrel nem egyeztem, de érdekes módon első perctől a tesómnak érzem, és sosem pasiként gondoltam rá.

Szerintem nem.. Sőt, néha jobb is ha nincs... Én 4 éves voltam mikor a hugomat kb a nyakamba varrták.. Én kb üvöltöttem, nem birtam elviselni h egy siró csecsemővel osszam meg a szobámat, nem érdekelt annyira.. Ez lehet h önzőség, vagy mert ezt szoktam meg... Világéletembe remekül elvoltam egyedül, mindenem megvolt külön szobával stb...

Valahogy szerintem a sors is azt akarta volna h EGYKE gyerek maradjak.. Aztán pár évre rá kiderült h a testvérem autista.. nem tudtunk játszani, hülyülni, meg eggyüztt bulizni, mint az átlag testvérek. Lehet h más lettem volna én is sok szempontból ha egészséges gyerek lesz... Nem is érdekelt sohasem, a korosztályommal se jöttem ki, (de volt pár haverom), meg stb.. Én ha szülök Én csak EGY gyereket akarok, egyet!! Nem épp önzőségből, hanem h ne legyen olyan gyerekkora mint nekem!!! Aki azt mondja h a testvér egy ajándék , akkor Én azt megcáfolnám most! És sokszor vagyok azokra irigy (pedig nem vagyok irigykedő tipus), akik egyke gyerekek voltak...Bár van aki az egészséges testvérét utálja..

L/23