Volt képzeletbeli barátotok gyerekkorotokban?

Úgy vagyok vele mint az 5. hozzászóló leszámítva a vallásos részt, bár beszéltem ilyen és olyan módon Istenhez, az elkülönül ettől a képzelt társalgó társhoz, mert nemtelen volt.

Inkább olyan, mintha éreznéd, hogy ott van valaki, akiben bízhatsz... De nálam csak egy időnként jelent meg, nem volt állandó kísérő. :)

Az első válaszolóhoz szólva szerintem nem kínos, ciki, vagy akárcsak visszamaradott, csak mert rendelkezik egy ilyen társsal, ezt csak a "WTF" reakció miatt írom és nem azért, mert rám is jellemző, én nem vagyok normális amúgy sem. :P

Azért kérdezed kedves kérdező, mert túl idősnek tartod magad az ilyesmihez? :)

Szokatlan, de semmiképpen sem rossz dolog akár később sem - de ez az én véleményem. :)

A tied milyen, te is mesélj. ^^

Nem.

Nem vagyok amerikai.

Szerelmem volt. :)

Volt egy kedvenc sorozatom, már nem is tudom i volt a címe, és borzalmasan szerelmes voltam a férfiba, már amennyire egy kislány tud. :)

Jól éreztem magam vele. :D

Alakban nem jelent meg, szóval nem láttam magam mellett senkit, de beszéltem. Barátaim nem igazán voltak, tesóm volt , de akkor még nem szerettem.. (féltékeny voltam..) úgyhogy beszéltem beszéltem, valakihez. Ha egyedül vagyok, még most is megtörténik, hogy beszélek magamba, és válaszolgatok olyan kérdésekre, amit senki nem tett fel, illetve, az agyam feltette őket.. Nem vagyok hibbant, csak sokat vagyok egyedül... :( és nincs kivel megbeszélnem a dolgaimat.

*

Kisgyerekként én a Dallasból Bobby-ba voltam szerelmes. XD Volt egy Bobi nevű plüsskutyám és vele ültem a tv előtt mindig és néztük a Dallast. XD

20/L

Én Ricky Martinba meg Bon Joviba voltam szerelmes kicsiként :DDD Fú emlékszem milyen hisztit levágtam 4 évesen az egyik Ricky Martin klippnél, amikor egy nőci ott táncolt körülötte :D Képzelhetitek :D

Volt képzeletbeli barátom, egy barna,göndör,rövid hajú nő...Folyton elegánsan volt felöltözve a képzeletemben és Marinak hívtam :DDDD Kb 10 évesen hagytam fel a gondolatával:D Szegény Mari azóta is biztos tengődik valahol:DDD Kicsiként nem voltak barátaim, vagyis nem sok...Mindig átvágtak, mert menő volt a klikkesedés és a nézzünk ki egy embert dolog az osztályban:( Mindig én voltam az akit kipéciztek...Mára már legjobb barátnőm lett az akkori falkavezér :D És egyik akkori osztálytársammal (rajta kívűl) sem tartom a kapcsolatot...Hívtak osztálytalálkozóra, de nem gondoltam úgy, hogy nekem ott helyem lenne :)

19/L