Mit engedhet meg egy anyós magának? Ezt pl?

Egy zárt udvarról szerintem nehezen megy ki az útra...

Feltételezem nem egy teljes mértékben lebetonozott területről van szó, ahol ha elesik akkor komolyabb sérülése is lehet, hanem egy füves udvarról. Ott meg talán nincsenek taposóaknák elrejtve és nem is 13 kutyaviadalokra kiképzett pitbullal van körülvéve. Ha a konyhaablakból vagy nemtom honnan teljesen rálátni, akkor rendben van. Biztos van egy csomó játéka, egy darabig elvan egyedül is, sokkal önállóbb lesz mint egy olyan, akinek anyuka-apuka-nagyi-szomszédok-rokonok loholnak a nyakába és minden másodpercét ellenőrzik. Hadd fedezzen fel magának mindent. Nekem is van egy 3 éves unokatesóm, gond nélkül egyedül közeledik a lépcsőn, le fel, hozza viszi a kis motorját, kutyázik, homokozik, locsolgatja a virágokat stb. ha meg elesik akkor sír 2 másodpercig aztán ugyanúgy játszik tovább. Nem kell ezt túldramatizálni.

"De egyébként ő beszél nekem gyermek nevelésről mikor neki sajátja sosem volt 4 éves korában fogadta örökbe a fiát is. Semmi tapasztalata nincsen."

Ja, gondolom a férjed az ezek után nem nála nőtt fel... Tudod sokszor egy örökbefogadó még jobb szülő is, mint egy vérszerinti.

"Én teljesen egyedül nevelem a gyermekemet" -apuka????

" és meg kell oldanom segítség nélkül is, kicsit jó is ha a gyermeket egyedül feltalálja magát mert az oviban sem leszek ott majd vele mindig"

Ja, de ha az óvonő egyedül hagyná az udvaron a gyereket, már fel is jelentenéd.

Azért mindennel együtt én sem hagynám egyedül a gyerekem. Az ekkora gyerek nagyon veszélyes tud lenni magára. Ismeretségi körben történt például, hogy a gyerek odavitt egy kissámlit az ajtóhoz, és arra rámászva kinézett a kis ablakon. De kicsúszott alóla a sámli, a gyerek álla rácsapódott az ablakra és kitörte a nyakát.

Persze megértem én, az anyának eszébe nem jutott, hogy a gyerek kis műanyag sámlija, vagy egy nyitott ablak gondot okozhat. Nekem se jutott volna soha eszembe. De annyi ilyen lehetőség van, ami eszünkbe sem jut, de a gyerek megtalálja.

Nem kennel kell, hanem jelenlét. Ilyen idős gyereket nem szabad felügyelet nélkül hagyni. Amíg bent van dolgod, addig legyen benn a közeledben, ami munkát kinn is el tudsz végezni, azt meg az ő kedvéért kinn tedd meg. Szoktatás kérdése. Ha következetesen így teszed, akkor a kisfiad is elfogadja, bármennyire is szeret odakinn tartózkodni.

(Érdekes, de tény: ha óvodában/iskolában éri baleset a gyerekeket, azonnal jön a szülői kérdés: "és hol volt a pedagógus?" Ami jogos is, de akkor nem adjunk magunkkal szemben sem felmentést.)

3 évest én sem hagynék még egyedül, de ez attól is függ, milyen az udvar. Ha semmi nincs ahonnan leeshet, ami ráborulhat, fészer, bármi, amit kinyithat, kicsi a kert és rendezett, a kertajtó nem nyitható, ÁLLANDÓAN rálátok bentről, akkor talán hagynám kicsit egyedül játszani amíg pl. elmosogatok, ha mosogatás közben látom folyamatosan.

De a kertek nem egyformák, van olyan is, ahol semmi nem történhet, de van ahol igen. Kertfüggő, gyerekfüggő.

(az anyósszapulásba most nem megyek bele, nem tudom hogy a kérdés valójában mire irányult, ha anyósszidásra, akkor bocs hogy nem adtam rá hasznos választ :))